Kutyafuttában már említettem, hogy Decemberben új házat béreltünk.Nem teljesen magunktól jött az ötlet, habár a költözés gondolata már egy ideje érlelődött. De amikor a tulaj bejelentette, hogy akkor novembertől már nem szeretne szerződést hosszabbítani, mert a bátyja be akar költözni, na akkor tényleg muszáj volt nekiveselkedni. Az egész bérlemény keresés elég kaotikus volt, mert egészen végig "Pets OK" házat kerestem, ami itt nem egyszerű. Ha oda is van írva, hogy "Pets OK", akkor az ügynök és/vagy a tulaj amikor rátér az ember a konkrétumokra, rögtön összecsapja a kezét és "Ja, mi egy cicára gondoltunk!" felkiáltással elhajt minket. Na mindegy: mivel Áron akkor meg a családhoz tartozott, november elején nekiláttam, hogy megtaláljam a megfelelő lakókörnyezetet. Azt is eldöntöttük, hogy jó lenne egy szobával nagyobb. Aztán menet közben ezen változtattunk, hogy mégiscsak elég két hálószoba is, aztán megint, hogy mégiscsak három kell.
Mivel a Torbay-Browns Bay környéket nagyon megszerettük, a gyerekeknek is itt vannak a barátai, úgy döntöttünk, hogy elsősorban ez lesz a célpont. Aztán ez kibővült a Mairangi Bay-ig, aztán mar a Castor Bay-t is nézegettem, sőt meg Birkenhead-el is megpróbálkoztunk, de azon kívül, hogy akkor Petráék közel lennének (ami azért nem utolsó szempont), nekem nem nagyon jött be. Szóval maradtunk a Torbay-Mairangi résznél.
A legtöbb jó házat persze igencsak hamar kivették, de legalább láttam, hogy kb. mennyiért mennek el. Aztán a finisben már csak néhány maradt: végül amellett döntöttünk, amit mindjárt képekkel is illusztrálok. Amikor először jöttem megnézni a házat és befordulva az utcába azonnal az óceán ötlött a szemembe, na akkor sejtettem, hogy ez elől lesz a listán. A házat éppen felújították. Summa summarum: amikor ők kész lettek a festéssel, meg szőnyegpadlóval, meg mifene, akkor mi kész lettünk az összepakolással és egy szép hétvégi napon átköltöztünk. Ezúton is köszönet azoknak, akik segítettek :)
Ez a ház úgy dupla akkora, mint az előző: három szoba van, szóval nem a nappaliban dolgozok, ha kell, hanem rendes kis iroda van. Aminek a falát a gyerekek túlméretes rajzoló táblája foglalja el, de ha annyira szerettek volna egy olyat. Hát persze hogy kaptak.
Van még egy nagy nappali, aminek az egyik részét a gyerekek kérésére bútorozatlan állapotban hagytuk, mert a gyerekeknek a rajzoló tábla mellett bukfencezős rész is kellett. Szóval lett. Ez is.
Külön öröm volt, hogy az edények beférnek a konyhaszekrénybe. Ja és van fürdőkád. Nyáron még nem is akkora öröm (de az, a gyerekek órákig képesek játszani benne), de télen nekem hiányzott az előző helyen. Van még egy plusz kis pakoló szoba, ami szerintünk valaha mosókonyha lehetett, aztán valamilyen ötlettől vezekelve kitették a mosógép csatlakozót a garázsba. Sajnálom, mert a szárítógép télen sokat tud fűteni a lakáson. De mindegy. Majd a sajátunkban bentre tesszük :)
A kert elég minimál...
..van egy jó kis dekk...
....és arra jó, hogy kint lehessen BBQ-ni, meg enni...
...és persze a gyerekeknek huligánkodni, bogarakat gyűjteni, virágokat letépkedni....
A gyerekek szerint ez igazából nem is kert, hanem egy dzsungel. Zsotti mostmár vágott itt-ott ösvényeket, szóval egész jól lehet közlekedni.
A sóskának is lett jó helye, nő is mint a bolond. Sok a szép növény, amivel viszont együtt jár, hogy sok a nagy rovar is.
Például ilyenek. Az első néhány harmadik típusú találkozás után, már nem ugrok dupla szaltót, ha egy szép, húsos példány szembejön, de azért a kinti fotelbe sötétben nem merek beleülni.
A környékünkön azért máshol is burjánzik a növényzet, a kerítés külső oldalán például van egy szép hortenzia sövény...
ami így néz ki a gyerekekkel díszítve...
De a ház fő előnye: hogy nagyon nagyon jó helyen van. Az öböl 800 méterre van a háztól...
... ami jelentősen megkönnyítette a programtervezést a nyári szünetben: egyszerűen leballagtunk a partra, a gyerekek homokoztak, kagylót gyűjtögettek, meg pancsoltak, én pedig végre olvashattam.... Komolyan mondom, az intellektuális fejlődésemnek jót tett a közeli "beach".
...és van egy kis játszótér is.
A Browns Bay-hez is közel vagyunk, olyan másfél kilométernyire. A Brown Bay központ jelentősen városközpont szerűbb, mint a Torbay-es: itt vannak tengerpart közeli éttermek, nagy játszótér, meg mindenféle boltok, ami kellenek a hétköznapokhoz: sushi árus, Starbucks kávézó, jó kozmetikus, meg Foodtown is van (mondjuk ott csak a Lavazzamat veszem, mert azt nem sokan árulják, na meg persze, amikor hirtelen kifogytam valamiből arra is jó) és az elmaradhatatlan kínai 2 dolláros boltból is van egy egész arzenál. Ha jól emlékszem legalább négy.
Nem sokkal az instant kipakolás után (ez azt jelenti, hogy az éppen szezonális ruhákat és a szükséges konyhai felszerelést kipakoltuk) megtaláltuk azt a sétautat, ami éppen a tengerparttal párhuzamosan halad, csak kicsit fentebb.
Ímhol következnek az idevágó képek....
 |
| Elindulunk... |
 | |||
| ...és haladunk... |
 |
| ...meg, megállunk... |
 |
| ...az összes bogarat meg kell nézni közelről... |
 |
| ... és felértünk a csúcsra.... |
 |
| Zsotti is felért |
 |
| ...és megint lefelé... ezeken a lépcsőkön szoktak az elszánt fitnessesek rohangálni fel és le... |
 |
| ez egy tök érdekes virág... |
 |
| ..és itt már visszafelé jövünk... |
 |
| már majden visszaértünk a Rothesay Bay-be... |
És ha minden jól megy, akkor boldogan élünk itt, amíg nem sikerül egy saját házat venni...
...hacsak közbe nem jön valami...
5 megjegyzés:
Klassz ház!Klassz környék! Szép család:)
Tunnelweb spider az nincs arra fele, remélem csak viccből raktad be.
De van. Egy legalábbis biztosan: láttuk a teraszon. De amúgy azt leszámítva, hogy elég sokkoló a látvány (legalábbis nekem az volt)a pókászok szerint nem veszélyes. A Coromandelen is láttunk belőle. Szegény egyébként normálisan elég félénk, csak párzáskor bolondulnak meg a hímek és akkor sem az embereket keresik, hanem a nőstényeket.
Hú, most olvastam utána, de nem igazán mérgező nem úgy mint az ausztrál rokona. De randa egy jószág az bizti.
A gyerekeim odáig vannak érte, szerintük gyönyörű :)
Azt írják az okos könyvek, hogy maga a csípés kellemetlen, mert elég nagyméretű pókról van szó, de nem mérgező. Kb. olyan, mint a darázscsípés, hogy fáj, de azért nem halsz bele (na jó, hacsak nem vagy rá allergiás, de az már egy más történet). Itt a legjobban az ú.n. White-Tail nevű póktól félnek, ami pedig nem olyan nagy, de az az egyetlen, ami potenciálisan veszélyes lehet, és ott sem a pók mérge, hanem a baktériumok, amiket bejuttat a bőr alá. Meg mostmár sajnos sikerült behozni a Redback-et, bár szerencsére nincs sok belőle (állítólag),kérdés persze, hogy mennyire fog elszaporodni és elterjedni...
Megjegyzés küldése