2011. május 4., szerda

Horgászkalandok Rovat - Azé' nem minden pecás hülye

Kicsit lemaradtam (úgy kb 2 évet) a történettel, de most próbálok behozni valamennyit, mert történt ez-az vizi fronton...
Volt néhány parti próbálkozásunk, de azok mindig megmaradtak egy egészséges vegetáriánus szinten, ami viszont eléggé lehangoló volt a helyiek beszámolóihot képest.




A képen látható halak 2009 Márciusában kerültek a ládába (itt szák használata tilos). Egy Zorán nevű, Dél-afrikai - Hortvát fiatalember csónakjával látogattuk meg a Long-Bay-től keletre eső vizeket. Nem valami hatalmas eredmény, de a képről lemaradt egy cápa, amit Gyuribá kb 10 perc elteltével felhúzott a csónak mellé, úgy jó másfél méter lehetett. Már kezdtünk azon aggódni, hogy az a lény onnan be fog kerülni a csónakba, de szerencsére lazán elharapta a zsinórt. Volt egy még érdekesebb hala is Gyuribának, amit kb 15 percig fárasztott (80-as zsinór, fék csutkára behúzva) de még csónak közelbe sem sikerült húznia. A felkarja már kezdett egész jól kinézni, de sajnos a zsinór megadta magát. így visszagondolva egy méretesebb Kingfish lehetett.


Belebotlottunk még egy Kahaway felhőbe is, de Zorán Kingfish-ként azonosította őket és visszadobatta mindet. A méreten aluli halakért itt elég durva büntetéseket lehet begyüjteni, a hajót is el lehet bukni, de olyan is esett már, hogy még az autót utánfutóval is lefoglalták a halellenőrök, de az sem fedezte a teljes büntetést.


A Zorános kör után eléggé lejött, hogy ha a horgászatot kulináris tapasztalatszerzésre is szeretnénk használni, akkor be kell szerezni egy csónakot is.

 2009 Szeptemberében Gyuribá vett egy nagyon fáin 4m-es alumínium csónakot. Rendesen megünnepeltük az első alkalmat. A képen Árpi látható, aki egy professzionális motor szerelő, szerencsére a motorral azóta sem volt semmi gond.

Első alkalommal mindenki felvette a mentőmellényeket, asszem azóta egyszer sem, vagyis csak az eső miatt néha...

Gyuribá is ivott a pezsgőből, de azért ő más módon is ünnepélyessé tette a napot. A képen egy John Dori látható, ami Anikó egyik fő kedvenc hala.
 Közben Árpi lazán áztatta a horogra feltett yellow tale-t, mígnem sikerült valahogy leakadni fenéken (A Waieke öböl teljesen lapos és homokos azon a részen). Némi rángatás után kiakadt, így gyorsan visszaküldte egy másik yellow tale-el. kb 5 perc után megint leakadt a fenéken. Kicsit kezdtünk furán nézni rá, ok hogy betonon nőtt fel (Pest), de ennyire senki sem lehet balfék, azonban a heves rángatás után a képen látható lényt sikerült a felszinre emelnie. Nem igazán jó a kép, ez egy elég nagy polip és vizzel is köpködött. Egyszerre röhögtünk és üvöltöztünk. A hajóba nem mertük beemelni, mert állítólag elég nehéz megölni és elég veszélyesnek is tűnt. Végül feltapadt a hajó oldalára és kiegyenesedett benne a horog...

 A csónakkal főleg ezen a területen mozogtunk: Browns Bay szikla, Waieke öböl (ha erősebbek voltak a hullámok), Long Bay marine reserve sarka.
Előfordult hogy nem vittünk haza vacsorára valót, de valamit mindig fogtunk. 2010 elejére egyre jobban a Long Bay-es bólya lett a cél, ott volt hogy a 9-es limitet is sikerült megfognunk fejenként Snapper-ből. Ott Snapperen kívül nem sok minden jött, tömegesen csak kis cápák. Egyszer láttunk egy nagyobbat is, olyan 2m körülit, szerencsére nem jött a csónakhoz közel...


Ennél nagyobbat nem fogtunk, itt makó és pörölyfejű cápákat lehet fogni. Általában én baszkódtam velük, mert Gyuribá nem nagyon kedveli őket. Ez leggyakrabban csak a horog levágását jelentette, mert cápa szája körül matatni elég nagy felelőtlenség...










A további képek már megvannak, csak most nagyon elfáradtam, de a héten felrakom azokat is.

Egy kedvcsináló a végére:
Az egyik kollégám Glen, a spear fishing megszállottja, ez a szigonyos horgászatot jelenti. Kicsit mások a léptékek.

Egy ilyen méretű Kingfish horoggal-horgászbottal történő kifogása komoly állóképesség próba. Egy méreten aluli  (75cm) is meglepően erős bír lenni.


Asszem ehhez a képhez magyarázat sem kell :)

Nincsenek megjegyzések: