Gondoltam, hogy a tudás és a tapasztalatok ne vesszenek el örökre, ezért valamennyire rendbe szedem a memoárokat, már csak az ifjúság okulása képpen is. Helyi horgász viszonylatban még erősen kezdőnek számítok, de Gyuribával (fanatikus helyi mentorom) már sikeresen túl vagyunk egy-két találkán a Tasmán tenger és Csendes óceán lényeivel.
A földgolyón pont Új Zélandon a legmagasabb az egy főre eső vízi járművek száma és itt nagyon széles is a választék. A helyiek képesek egy kajakból több bottal horgászni olyan helyeken, ahol oroszlánfókák (700kg-os ragadozó), méretesebb cápák (itt ők kisebbség) és orkák (a legnagyobb ragadozó a földön) is előfordulhatnak. A másik véglet valahol 1.000.000NZ$ körül jár. Épp ma kerestem rá fish finderekre, 100$ körül van wireless ceruzaelemes cucc kajakba és leltem 10.000$-os eszközöket is. A horgászboltok kínálatáról mindenképpen írok külön.
Az első igazán mély nyomot hagyó horgászatunk 2008 Októbere végén esett meg. A cég megszállottabb horgászai szerveztek egy 24 órás mélyvízi Hapuka (A kép csak illusztráció) horgászatot Tauranga-i indulással. Ez kb 200km-re délre van Auckland-től. Mi ketten mentünk a Gyuribá autójával. Nem nagyon aggódtunk semmin, mert időt számoltunk az odaútra bőven, rendelkeztünk navigation-el is, ételt-italt közösen szereztük be, a horgász felszerelést meg adta a hajó tulaja.
(A Hapuka egy kb. 200m mélyen leledző elég nagy hal, a hozzá illő felszerelés pedig ezzel arányos. 100-as zsinór (400-500m), 2 db irreális méretű horog és egy kb 1kg-os ólom, kb. 3 perc amíg leér, felhúzni hal nélkül kb 5 perc.)
Szép időt kaptunk, hullámokból is csak moderáltakat jeleztek előre (nekem ekkor még nem nagyon volt viszonyítási alapom). Az odajutás viszonylag simán alakult, annak ellenére, hogy csont eltévedtunk a navigation-el együtt. Gyuribá navigation-jének ugyanis van egy beállítási hibája, nem lehet leggyorsabb utat beállítani, mindig a legrövidebbet jelzi. Mivel itt a kavicsos utak is útnak számítanak ezért a jelzéseit nem nagyon vettük komolyan (a térkép az én kocsimban maradt) és jártunk is már egyszer “arrafelé”. Mire felmerült bennünk, hogy talán mégis ő tud valamit jobban (itt eléggé ritkás vidéken az úthálózat), sikeresen eljutottunk Hamiltonba. Ez kb 50km plusz lehetett.
Azért pont sikerült odaérni indulásra. A kiwi közönség már lelkesen melegített a kikötő kocsmájában, ami határozottan bíztató kezdetnek tűnt. A terv az volt, hogy valami sziget mellé eljutunk (Mayor Island) és egész másnap ott próbálkozunk Hapuka horgászattal.
A hajó egy olyan nagyon halászbárka szerű valaminek tűnt. Délután 5 óra után indultunk el a kikötőböl. 12 utas, egy hajókapitány és egy mindenes személyzet.
Viszonylag sima volt a tenger, a hangulat meg nagyon oldott, ehez nagy mennyiségű sört és főleg whiskey-t használtak. Egy-két kolléga még meg is kérdezte, hogy voltunk-e már hasonló tengeri horgászaton és a biztonság kedvéért ajánlottak tengeri betegség elleni tablettákat.
Vidáman nemet mondtam rá. Csónakkal már voltam horgászgatni (de az mindig 4-5 órán belül lezajlott) és csónakhoz mérten voltak méretes hullámok is.
4 óra múlva már jelentősen eltávolodtunk a parttól (egy rövid és sikertelen horgászattal megszakitva), amikor is a folyamatos apró hullámok kezdtek zavaróvá válni és egyértelmű jelek mutatták, hogy itt valami gond készül. Persze gyorsan bevettem az össze létező tablettát, sprét, bármit, de csúnyán elkéstem.
A következő 20 óra folyamatos hányással, öklendezéssel telt el. Valamennyit aludtam egy vödör köré kucorodva, de a hajókabin még durvább érzés, de ott már üres voltam belülről teljesen.
Reggel elkezdett feltámadni a szél (mégiscsak a Csendes Óceánon voltunk) és folyamatosan erősödött. A folyadékveszteség elkerülésé végett bevitt néhány korty is azonnal epével keverve visszajött. Másnap délre már erős szél és egész komoly hullámok érkeztek.
A tengeri betegség valami elementárisan rossz dolog. A legrosszabb másnapossági pillanatok versenyezhetnek vele, de itt teljesen tiszta vagy.
Kb 20 órán keresztül számolgattam a másodperceket összeszoritott fogakkal és erős rekeszizom-lázzal.
Közben a csapat teljesen vidáman horgászott. Nekem 5 perc adatott meg összesen, ezalatt egy db, kb 1kg-os snappert sikerült fognom.
Végülis a mélyvizen nem sikerült hapuká-t fogniuk a többieknek sem, de egy jó nagy adag Gym fish azért befigyelt. Valamilyen barracuda féle, egész jóizű hal (helyiek szerint szemét, csak füstölve fogyasztható).
A legmélyebb rész ahol próbálkoztunk kb 270m volt.
A hazafelé úton is volt néhány megállónk, de ott már sokkal megkönnyebbülten hánytam...
Szóval mélyvizi horgászat letudva egy életre.
