Na jó nem engem. Vagyis nem most. Szóval az alant következő poszt ismét egy vendégművész írói alkotása: a Szomszédasszony volt szíves megosztani velem és másokkal is a személyes élményeit.
Mindenek előtt szeretném leszögezni, hogy saját tapasztalatom szerint a mindennapi életben Új-Zéland biztonságosabb hely, mint Magyarország. Olyanokra gondolok, hogy ha a szupermarketben beleteszem a táskámat a bevásárlókocsiba, akkor nem kell az egyik szememet folyamatosan rajta tartanom, nehogy kikapják a kocsiból. A csomagküldő nyugodtan kint hagyja az ajtó előtt a csomagomat, amely látszik az útról és mégsem jön le senki, hogy elvigye, hanem akár pár napig is ott kint áztatja az eső, mire rájövök, hogy a másik bejárati ajtó elé tette le a futár . Mivel a villanyóra nálunk a lakásban van bent, az áramszolgáltató magától értetődően küld egy levelet, hogy postázzak már nekik egy pótkulcsot, hogy be tudjanak jönni leolvasni, ha nem vagyok itthon ???!!! Ez, bevallom, valódi mélyütés volt a magyar viszonyokon edződött lelkemnek. Az is nagyon jó, hogy akiknek van valami terményből feleslegük, például mandarin, azok a terményt bezacskózzák, reggel egy műanyag ládában kirakják az útra valami árnyékoló alá, kiírják, hogy mennyi az egységár és a műanyag dobozba betesznek egy befőttes üveget, hogy abba rakd a pénzt és onnan vedd el a visszajárót. És otthagyják, minden felügyelet nélkül. És tényleg benne van a befőttes üvegben a pénz, komolyan, saját szememmel láttam… Na, ugyanez Magyarországon??? Szerintem a műanyag doboz sem lenne ott sokáig…
Ilyen körülmények között könnyen elalszik az ember otthonról hozott egészséges önvédelmi rendszere és olyan dolgokat is megenged magának, amely Magyarországon még legmerészebb álmaiban sem fordulhatna elő. Ez történt velünk is. Egy kirándulás alkalmával az út menti parkolóban hagytuk a kocsit, a csomagtartóban – nem látható helyen – otthagytunk néhány értékesebb tárgyat, de ami az igazán nagy hiba volt, a navigációs rendszer tartóját nem vettük le a szélvédőről, csak magát a navigációs rendszert raktuk be az irattartóba. Mire visszaértünk, feltörték a kocsit. Fizikai kárt nem okoztak, valahogyan úgy nyitották ki az ajtót, hogy éppen csak egy pici külsérelmi nyom maradt az ajtón. Viszont elvitték a navigációs rendszert, a tartóját és nem végeztek félmunkát, a töltőt is. Ott volt bent a Nokiám töltője is, azt nem vitték el, csak komplett szettet lopnak. Amikor kinyitottuk a csomagtartót, akkor ért az igazán nagy sokk, a csomagtartót is kifosztották. És, ami a legnagyobb baj volt, ott volt bent egy kis táska, amelyben a barátaink útlevelei és a lakáskulcsa tartózkodott. Ja, rajta kis cetlivel és a kulcshoz tartozó címmel.
Ilyenkor nincs mit tenni, irány az első rendőrőrs. Ez a Waitakere Ranges egyik parkolójában történt velünk. Útközben a rendőrség felé megálltunk útbaigazítást kérni egy boltostól, aki azonnal azt kérdezte, hogy a Piha Beach-nél történt-e velünk az eset, mivel elmondása szerint egyre gyakrabban hallja, hogy ott feltörik az autókat, amíg a turisták a strandon időznek. Mondtam nem, úgy tűnik körbejárnak a környékbeli parkolókban a rabolók.
A rendőrségen még valamennyien annyira zaklatottak voltunk, elsősorban az útlevelek és a kulcs miatt, hogy elsőre eléggé zavaros történetet adtunk elő, angol és magyar nyelven felváltva és a két nyelvet keverve, egymás szavába vágva. Nekem például egyáltalán nem jutottak eszembe a számok angolul, igy a telefonszámunkat csak úgy tudtam megadni, hogy leírtam egy kis papírra a rendőrnőnek.
Végülis nagy nehezen elkészült a jegyzőkönyv és 500 dollár alatti, kis értékű autófeltörés lett belőle hivatalosan. A navigációs rendszer egy trédmis hulladék volt, remélem aki most használja, az is legalább annyit káromkodik, mint mi, amikor folyamatosan félrevezeti a bonyolultabb kereszteződésekben. Az útleveleknek és a kulcsoknak mennyi az értéke?? Elvittek még egy elektronikus játékot és egy kabátot is a kocsiból, talán ezek voltak a legértékesebb tételek.
Ez pár hónapja történt, azóta semmi hir a rendőrségtől, csak van egy egyoldalas jegyzőkönyvünk.
Időközben utánanéztem, hogy az autófeltörés az egyik leggyakoribb bűncselekmény Új-Zélandon és az autófeltörések jelentős része kis értékű, 500 dollár alatti. A statisztikák szerint a rendőrség nem igazán tud mit kezdeni ezzel vagy nem akar ezzel foglalkozni, mivel a felderített ügyek aránya az egyik legalacsonyabb. 2008-ban például 41846 theft-ex-car esetet regisztráltak és ebből 2719-et derítettek fel. 2005 óta csökkent ugyan az autófeltörések száma, de a felderített ügyek aránya nem változott igazán.
Vigasztaljon mindenkit az a statisztika, hogy az autólopások száma jóval alacsonyabb, 2008-ban 1534 és ebből 345-öt megoldottak, ami lényegesen jobb arány. Szóval, ha fel is törik az autót, akkor legalább nem lopják el. A hajólopásokat csak 2008-tól mutatja a statisztika, akkor 117 esetből csak 5 oldódott meg. Ezt azért említem, mert a férjem kollégái szerint a kisebb hajókat, melyeket egyszerű elvontatni, könnyűek, szintén lopják és erre érdemes odafigyelni.
További statisztikákat lehet nézegetni erről a weboldalról elindulva:
http://www.stats.govt.nz/methods_and_services/TableBuilder/recorded-crime-statistics/offence-calendar-year-statistics.aspx
A rendőrség oldalán találtam egy érdekes prezentációt arról, milyen cuccokért törik fel leginkább az autókat (olyan elektronikus kütyükért, melyek nincsenek beépítve az autóba, lásd navigációs rendszer, autórádióért, és személyes dokumentumokért, vezetői engedélyért és hitelkártyákért) és hogy a Mazda Familia a legrizikósabb modell autófeltörési szempontól. Csak jelzem, nekünk Subaru van, ami nem is szerepel a listán.
Ez a link a ppt prezentációhoz, ha nem indul el, akkor a google keresője kiadja, ha ezt a sort bemásoljátok:
Identifying the risk factors in theft ex-car offending in New Zealand
És, hogy mi a lényeg ebből az egészből? Senki ne hagyjon semmilyen értékes vagy nehezen pótolható dolgot a kocsiban, még Új-Zélandon sem. Értékes vagy nehezen pótolható dologra utaló jeleket sem, például navigációs rendszer tartója.
Mi nagyon hozzá vagyunk szokva ahhoz, hogy állandóan papírokat tartunk magunknál, amivel igazolhatjuk, hogy tényleg mi vagyunk, de erre itt nincs igazán szükség. Például a rendőrségen is, amikor bejelentettük az esetet, nem kérte a rendőrnő a papírjainkat, csak bemondtuk a nevünket, címünket. A jogosítványt kérheti a rendőr, de útlevelet ő sem kér. Szóval, érdemesebb otthon hagyni, biztos helyen az útlevelet, ha konkrétan nincs rá szükség valamilyen ügyintézéshez. Ha valaki mégis félkezű óriásnak érzi magát az útlevele nélkül, akkor javaslom, hogy csináltasson fénymásolatot az útlevelének fényképes és új-zélandi vízumos oldalairól (akár hitelesített másolatot, amelyet ingyen hitelesít bármely Justice of Peace) és azt hordja magánál.
Ehhez csak egy rövid személyes élményt fűznék hozzá. Március végén a férjem éjszaka dolgozott Auckland belvárosában és mivel (szokás szerint) éppen zuhogott az eső, az egyszerűség kedvéért az én autómmal ment, ami éppen a ház előtt parkolt. Amíg éppen valamelyik mittudoménmilyen cég mittudoménmijét hozta rendbe, feltörték az autót. Külső nyoma nem is maradt, csak feltűnő volt, hogy nem működik a CD játszó. Akkoriban olyan 20 CD-s izé volt benne, ami amúgy a csomagtartóban foglat helyet, amíg el nem lopták. Ja, meg az is, hogy az előlap is hiányzik. A dolog pikantériája, hogy a tolvaj a többi részt bent hagyta, így végül sem Ő, sem én nem tudjuk használni soha többet. És ha csak nem éppen olyan a zenei ízlése, mint az enyém, akkor a CD-kel sem megy sokra. Viszont így világhírűvé tettem az Anima Sound System-et :) Most már Új-Zélandon is tudják hallgatni. Azt hiszem a tolvaj nem a CD iránt érdeklődött, hanem éles szemmel kifigyelte, hogy a GPS odatapadós kis tartóját fent felejtettem az ablakon. Hiba volt. Most már belátom.
