2009. december 5., szombat

Nyakunkon a Karácsony- Long Bay Restaurant

A múlt hetünk a különböző karácsonyi és évbúcsúztató közös evészetek jegyében telt. Itt már ilyenkor elkezdenek készülni a hosszú nyári szünetre, ennek jegyében vacsorákat, barbeque sütéseket és mindenféle közös (az evést mindenképpen magában foglaló) ünnepléseket tartanak. Eredetileg egyetlen posztra terveztem az összes múlt héten begyűjtött élményt, de menet közben rájöttem, hogy túl hosszú lenne és akkor sose fejezem be. Így három részes lett. Íme az első.




Az első meghívásunk a Long Bay étterembe szólt (http://www.longbayrestaurant.co.nz), csütörtök estére. Az étterem nevezetessége, hogy közvetlenül a tengerparton van és nem is akármelyik öbölben, hanem a (véleményem szerint) egyik legszebb parton: a Long Bay-en. (Itt amúgy nem szokás a tengeröblöket telepakolni éttermekkel....)


Ezt a vacsorát a fiam óvodájának a vezetőnője szervezte, kizárólag a szülők számára. A vacsora hétkor közös borozással indult, az étterem teraszán, majd nyolc körül, az addigra már igen vidám, úgy húsz fős társaság bevonult a terített asztalhoz és hamarosan elindult a gasztronómiai kalandok útján... Mivel a barátaink bevállalták a gyerekfelügyeletet, mind a ketten el tudtunk menni a vacsorára és nem is bántuk meg :)





Én előételnek csirkemáj pástétommal indítottam (Chicken Liver Parfait), majd következett egy feta sajtos, spenótos pulykamell költemény, lezárásként pedig vanília fagylattal szervírozott mangós süteményt (Mango Tarte Tatin) választottam. A Férjem egy ráksalátával kezdte az étkezést, majd oreganós báránnyal (Oregano Marinated Lamb Rump) folytatta és a végére csokoládés pitét (Chocolate Pecan Pie) választott, igen jól. A pite mellé még egy gömb menta fagylalt is járt. A vacsora végén, mintegy lezárásként felkínált lekváros pitét, már nem tudtuk bevállalni :)

A menü és a kilátás mellett a társaság is igen jó volt, sok szülő eljött és jó volt egy kicsit kötetlenebbül beszélgetni mindenféléről. Az elején egy kicsit bajban voltam, a beazonosítással, hogy akkor ki-kinek az anyukája/apukája, de ezen hamar túltettem magam, mert rájöttem, hogy más is így van vele. Na jó, kivételt képeztek azok, akik már évek óta összejárnak. Valamikor 11 után sikerült előkeverednünk...

Pénteken már újabb meghívásunk volt: évzáró céges vacsora. De ez már a következő poszt....





Nincsenek megjegyzések: