Wellington- Botanikus kert

 A szombat reggel békésen indult. Szerencsémre, Gyuri felvilágosította Zsottit, hogy kora reggel hozza a nagy hajó a friss halat a kikötőbe, ezen persze fellelkesedett mindenki és elmentek halat venni. A gyerekek is mentek, szóval végre egyszer rendesen ki tudtam aludni magam.

Mire visszajöttek már magamhoz is tértem és a szokásos reggeli kávém után elindultunk, immáron a Szomszédasszony idegenvezetésével, felfedezni Wellingtont.

Első utunk a belvárosba vezetett, ott is a cable-car nevű vasutat céloztuk meg. Addig azért találtunk más érdekes dolgot is, például egy ilyet.

 Itt már majdnem megvan a megálló és már határozottan a belvárosban vagyunk...

... és végre, végre megvan a megálló!!!

















 És ilyen volt az utazás...

A kisvasút néhány megálló után egyenesen a cable-car múzeumba vitt minket, ha már ott voltunk, körülnéztünk. Volt egy csomó info arról, hogy ki, mikor és miért kezdett ilyen módon közlekedni. Mennyire nem gondolták, hogy ekkora lesz a kereslet. Arról is voltak képek, hogy Wellingtonban ez annyira bejött mindenkinek, hogy van, aki sajátot építtet a házához.

Egy külön termet szenteltek a részletes műszaki leírásnak, amibe Zsotti és Zalán nagyon nagy élvezettel vetették bele magukat... Itt például annak a szerkezetnek egy részlete látható, ami felhúzza a kocsit...

 És ki lehetett próbálni egy már használaton kívüli régi kocsit, ahol még a kocsi oldalán, kívül voltak ülőhelyek..











Amikor a kis múzeum minden szegletét bejártuk és elolvastuk, kipenderültünk és rögtön a botanikus kertben találtuk magunkat. A gyönyörű napsütés ellenére tényleg jól jöttek a kabátok. A botanikus kertben nem meglepő módon, virágok és fák vannak. Sok. Virág is és fa is. És van olyan is, amit maga David Attenborough ültetett. Ezt onnan lehet tudni, hogy oda van írva egy táblán. És itt következik egy kis ízelítő, hogy milyen virágok nyílnak októberben...

Van persze játszótér is, ahol még a kiszáradt fatönköket is nagyon ötletesen hasznosítják...

És persze ott van a szokásos tó, az elmaradhatatlan kacsákkal, akiket a gyerekek persze megint ki akartak horgászni, de aztán szokás szerint ezt jól nem engedtük meg.

A botanikus kert rejti még az obszervatóriumot is, ha már ráakadtunk gyorsan bementünk ide is. Az elején volt egy show, főleg gyerekeknek szólt, arról, hogy milyen ha valaki az űrben van, a súlytalanság, meg egyebek... és arra is részletesen kitértek, hogy mi kell ahhoz, hogy űrhajós legyen a gyerekből, ha majd felnő. Miután bemutatták, elég élethűen a centrifugát, meg a többi tréning eszközt, a gyerekeim sikeresen letettek arról, hogy majdan űrhajós legyen belőlük, Bogi maradt annál, hogy inkább állatorvos lesz, Zalán meg még mindig mérnöknek készül. Mondjuk azt mondta, hogy mindenképpen tervezni fog majd egy Űrhajó Házat és majd azzal fogja menteni a cápákat és a bálnákat. (Mert mind a ketten lelkes állatvédők.)


Az előadás után megnéztük a kiállítást, ami, legalábbis számomra, érdekesebb volt, mint a műsor. Nagyon interaktívra tervezték, ki lehetett próbálni kis labdákkal modellezve, hogy milyen a gravitáció, megnéztük a régi teleszkópot, szóval sok ilyen érdekes izé volt. Hogy emlékezetes maradjon a látogatás a Szomszédasszony még egy-egy foglalkoztató füzettel is meglepte a csemetéket :)





Amikor itt is kinézelődtük magunkat, ismét megszagolgattunk néhány virágot, elámultunk, hogy milyen szép is tavasszal a természet és hazamentünk, hogy megnézzük Gyuri mit alkotott a reggel vásárol halakból. Persze szokás szerint nagyon finomat.