Upside down

Az első pár hét azzal telt, hogy igyekeztünk beilleszkedni. A gyerekeknek könnyebben ment, mint nekem, de azért nem kellett sok idő és én is egész jól “kitanultam” a helyi szokásokat.


Az első feladat, amivel meg kellett küzdeni: a jet-leg volt. Sokfelé utazgattam már a nagyvilágban, de azért a 12 óra időeltolódás tényleg nagyon sok. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy minden fordítva van: ami az este lenne, az itt a reggel és fordítva. Így valójában egész nap félálomban kóvályogtam, este viszont nehezen tudtam elaludni. Nappal nem voltam éhes, annál inkább éjszaka. Nekem először majdnem öt napba telt, amíg a szervezetem átállt, a gyerekeknek gyorsabban ment.

Mire megérkeztünk, addigra a férjem már bérelt egy házat, ami tíz perc sétányira volt a munkahelyétől,
nagyon szép helyen, egy dombtetőn. De mondjuk, ez itt nem nagy különlegesség, mert mindenki szép helyen lakik. Gyönyörű kilátás: egyik irányban a City, másik irányban a tenger. A közelben egy kis játszótér, a tengerpart úgy három kilométernyire, ott van egy nagyobb játszótér is, egy szép kis parkban. A házhoz tartozott egy kis zárt kert is: ez itt errefelé viszonylag ritka. A legtöbb háznál egy sövény zárja le a kertet, de van ahol még az sincs. Nekünk a kutya és a gyerekek miatt fontos volt, hogy körül legyen kerítve, így mivel aláirtunk egy fél évet a tulajdonos gyorsan csinált egy kerítést az elülső részhez.

Amikor túl voltunk a jet-legen, be kellett indi tani a háztartást. Nagy szerencsénk volt, mert mire mi megérkeztünk a férjemnek sikerült egy Angliába visszaköltöző hölgytől egy komplett háztartást vásárolni, viszonylag olcsón. A komplett háztartásba bele tartozott a kanapétól a fokhagymanyomóig minden. A krumplitörő és a fakanál persze nem tűnik nagy tételnek, de ha mindent külön meg kell venni, akkor bizony a sok kicsiből egész nagy összeg jön ki. Szóval már volt ágyunk, babzsákunk, könyvespolcunk és egy berendezett konyha.

De az ember nem is gondolná, hogy milyen a nulláról kezdeni az egészet. A nulláról azt jelenti, hogy nincs semmi a főzéshez, amire akkor döbbensz rá, amikor éppen ebédet kellene csinálni. Nincsenek hozzávalók, fűszerek, stb. Aztán elmész a boltba és fogalmad sincs, hogy mi micsoda, mert az alap (társalgási) angol szókincsbe nem tartozik bele a sütőpor, vagy az élesztő... De lassacskán ez is megvolt. Akkor a következő érdekes élmény, hogy semminek nem olyan az íze, amit megszoktál: a nehezen felfedezett túró kevésbé savanyú, a paradicsomlé cukrozott, a húslevesbe nem bírsz karalábét kapni, mert nem is ismerik... De lassanként felfedeztük mit mivel lehet készíteni, mit mivel lehet pótolni. Kísérletezgetés a helyi dolgokkal, sokat tanultam ebből is. Kellett még vennünk persze egy csomó mindent, nem volt turmixgépünk, habverőnk, nagy fazék, amiben levest lehet főzni, stb. De ezeket is lassan beszerezgettük.

Itt két nagyon remek módja van annak, hogy hogyan tudsz olcsón, jót venni. Az egyik a Trademe aukciós fórum, ahol rengeteg eladó cucc van. Itt nagyon mobilisek az emberek, folyton költöznek és akkor mindent eladnak. Féláron. Így vettünk mikrohullámú sütőt, biciklit a gyerekeknek, meg még egy csomó mást, már nem is emlékszem miket. A másik a garage-sale: itt az a szokás, hogy az emberek időnként megszabadulnak a felesleges holmiktól, sokan költözés miatt, de sokan csak azért, mert minek tároljanak feleslegesen olyat, ami már nem kell. Akkor meghirdetnek egy garage-sale-t, a garázsban vagy a garázs előtt kipakolják a holmit és oda tódul egy csomó ember, akik megveszik. Így tettünk szert rengeteg gyerek játékra és könyvre. Én a mai napig szeretek garage sale-re járni, bár már nem sokat vásárolok. Szép helyekre lehet eljutni, kedves emberekkel beszélgetni és azért egy-két apróságot mindig találok. Így most már van pl. sok szép kerámia virágcserepem a teraszra, fényképtartóim a könyvespolcon és könyv-könyv-könyv minden mennyiségben. Ha nem vagy olyan szerencsés, hogy azonnal egy konténernyi cuccot tudsz hozni, akkor általában a könyvek maradnak otthon, legalábbis a nagy része.

Úgy tíz nappal az érkezés után, vettem a bátorságot és az autóban átültem a vezetőülésre. Itt ugyanis a közlekedés jobbos. Így természetesen minden fordítva van, mint ahogy azt Magyarországon megszoktuk. Először érdekes élmény volt és előfordult, hogy a körforgalomba véletlenül rossz irányból mentem bele, de hamar észrevettem, mert a szembejövők udvariasan villogtak. Tudták, hogy "overseas" vagyok. Itt a közlekedési kultúra nagyon más, mint az otthon megszokott. Ez különösen Budapesthez képest feltűnő. Az emberek nem türelmetlenül és idegesen vezetnek, hanem nyugisan. Ha csúcsforgalomban bekerülsz a dugóba, senki sem dudál, nem anyázik, hanem békésen halad lassan. Ha kiteszed az indexet biztosan beenged a következõ autós. Nem szokás a kormányt rárántani a másikra és nem szokás befurakodni a sor elejére. Mert minek, elõbb-utóbb úgyis odakerülsz.


Egyszóval, egész hamar belejöttem a vezetésbe, amiben nem elhanyagolható a korábban beszerzett GPS szerepe, akit a gyerekek Rózsikának kereszteltek el. Amellett, hogy Rózsikának köszönhetően általában a megfelelő sávban sikerült maradnom, még kanyarodás után is, a kis szerkezet egyéb előnyeire is fény derült: ugyanis a gyerekek első angol szavai is neki voltak köszönhetők, és pár hét múlva már együtt mondták vele, hogy: "enter roundabout and take the second left exit..." Mindenesetre attól, hogy lehetőségem nyílt a helyváltoztatásra nagyobb távolságon is, jelentősen kiszélesedett az elérhető programok skálája...