IELTS helyett: Lawnmower

Következzen az eheti kiwi gyöngyszem:

Paddy was waiting at the bus stop with his mate when a truck went by loaded up with rolls of turf.

Paddy said, 

'I gonna do that when I win lottery'

'What's dat', says his mate.

'Send me lawn away to be cut'.

Heavenly Couples Escape

 A Waiwera termálfürdőben tett korábbi, családi látogatásunkról már írtam. Ez a hétvége is a Waiweráról szólt, de ez a Waiwera nem az a Waiwera, csak ugyanott van...

 A dolog úgy kezdődött, hogy Zsotti idén október végén ünnepli a fennállásának a 40.-ik évfordulóját és törtem a fejem, hogy mivel is lephetném meg. Felmerült bennem az arany nyakkendőtű gondolata, de mivel Új-Zélandra már el sem hoztuk a soha nem hordott nyakkendőit, viccnek meg, lássuk be, elég gyenge lenne erről letettem. Aztán már magam sem tudom hogyan, belefutottam a Waiwera honlapján az októberi ajánlatokba. Amikor a Heavenly Couples Escape bekezdéshez értem, már tudtam, hogy ez lesz az, amit kerestem. Egy hétvége kettesben: ami csak a pihenésről és a hedonizmusról szól.

 

Heavenly Couples Escape

60 min Use of your own “Private Spa” and the Sauna & Steam Room
60 min Full Body Swedish Massage in our romantic Couples Room
30 min Unwind in the exclusive Relaxation Room with chilled Waiwera Water or Herbal Tea of your choice

Retreat to your own Candlelit Private Spa for two, to warm your body and soothe the soul before enjoying a glorious 1 Hour Full Body Swedish Massage in our romantic Couples Room. This will leave you feeling totally relaxed, de-stressed, and walking on cloud nine. On completion of your couples retreat, retire to the calming surrounds of our exclusive Relaxation Room for chilled Waiwera Water or Herbal Tea of your choice.

Total Time 2.5hrs

 Gyorsan vettem is a telefont és csak egy kérdést tettem fel: a 'private spa' az mennyire 'private'. Megnyugtattak, hogy nagyon. Szóval, lefoglaltam egy ilyen 'csomagot' október 30.-ra. A hölgy a telefonban nagyon kedvesen mondta, hogy mivel még több, mint egy hónap van az időpontig, ha bármi közbejönne és változtatni akarok a dátumon, csak hívjam nyugodtan. Mondtam neki, hogy na ez az ami szóba sem jön, mert ugye a férjem születésnapja az adott és ez arra lesz meglepetés. Majd kerestem egy olyan kiadó szobát, ahonnan gyalog megközelíthető a fürdő. Ezt is sikerült meglelnem, ezt is gyorsan lefoglaltam. Aztán volt egy olyan érzésem, hogy valami nem stimmel. Pár óra múlva belém hasított a felismerés, hogy éppen erre a hétvégére esik Bogi balett előadása. Szóval másnap telefonáltam a hölgynek, mondtam, hogy én vagyok az aki azt mondtam, hogy biztosan nem változtatok: azért telefonások, hogy mégis... Átfoglaltam az egészet, egy kicsit előbbre, merthogy ez októberi ajánlat, szóval novemberben nem lehet... 

Még két nagy feladat volt hátra: keresni valakit, aki vállalja a két csemete megőrzését és elmagyarázni a két csemetének, hogy Ők nem jönnek, de ez tök jó lesz nekik is és meggyőzni őket, hogy az egészet ne mondják el Apának, mert akkor oda a meglepetés. A gyerekmegőrzést Edináék vállalták, akiknek ezer köszönet érte ezúton is!!! A gyerekek pedig kibírták, hogy ne mondják el!

Elérkezett az ominózus hétvége és egy gyors ebéd után kettesben útra keltünk Waiwera felé. Útközben felvettük a kulcsot és nem sokkal kettő után már meg is érkeztünk. Aztán kényelmesen átballagtunk a szomszéd utcába és bekocogtunk a Waiwera szeparált privát részlegébe. Ott először az öltözőkhöz kísértek bennünket, ahol kaptunk 'fluffy' köpenyt és papucsot, törölközőt és - ha már egy termálfürdőben vagyunk- ásványvizet. Amikor levetettük a szürke hétköznapokhoz kötődő utolsó ruhadarabjainkat is és ott álltunk köpenyben, megmutatták nekünk, hogy melyik lesz a 'private spa'. Majd a hölgy kedvesen elköszönt és mondta, hogy azért az óra lejárta előtt öt perccel majd szól, addig meg 'relax and feel good'. A medence tényleg nagyon szép volt, nem jakuzzi, mint amire én számítottam, hanem annál sokkal szebb: egy kis kék csempével burkolt medence, lépcsőkkel, körülötte mécsesek és füstölők, római stílusú vázák...Nagyon stílusos volt és kellemes hangulatú. A víz 38 fokos és felülről még a nap is besütött...

Miután eltöltöttük az egy órát a medencében ázva, tényleg jöttek, kopogtattak és átkísértek minket egy kis masszázs szobába, ami olyan Thai stilusban volt berendezve és egy órán keresztül, kellemes, halk, chillout zeneszó mellett masszírozásban volt részünk. Amikor magunkhoz tértünk az egy órás masszázs után, akkor megint mentünk, újabb szoba: itt friss teát szolgáltak fel és nyugágyakon heverészve töltöttünk még egy fél órát.

 A visszaúton számba vettük a vacsora lehetőségeket és arra jutottunk, hogy a helyi étterem, helyett inkább lemegyünk a tengerpartra és a naplementét élvezve tonhal konzervet ettünk bagettel....

És mindezek közben a csemeték Edináékkal minigolfozni tanultak:

és nagyon élvezték...

És ha valaki kiváncsi a részletekre, akkor ajánlom a figyelmébe Edina és Pisti beszámolóját

IELTS helyett

Az egyik Job Search Seminar-on volt egy önértékelő angol tudásszint felmérő kérdőív, direkt nem fordítom le:

1. Beginner- I have some spoken & written English

2. Elementary- I can speak & write in simple sentences about myself. Pronounciation errors make it difficult for others to understand me.

3. Intermediate- I can speak about different topics, but have  pronunciation and grammar problems that make it difficult to express or follow complex ideas.

4. Advanced- I can carry on a conversation about many topics with only a few  pronunciation and grammar problems. I can understand and use some Kiwi English.

5. Native Speaker Fluency- I can carry out conversations on any topic without grammar and pronunciation errors. I can understand Kiwi jokes.

Ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy új rovatot indítok és időről időre megosztok veletek kiwi vicceket... Ja, merthogy garage sale-en vettem egy Great Kiwi Jokes könyvet... Következzen az e heti, a 'Sex, love and marriage' kategóriából:

Nicki accompanied her husband to the doctor's office. After the check up the doctor took Nicki aside and said:

'Your husband is suffering from severe long-term stress and it's affecting his health. If you don't do the following four things, your husband will surely die. First, each morning, fix him a tasty breakfast and send him off to work happy. Second, at lunch time, make him a warm, nutritious meal and give him a whole lot of kisses before he goes back to work. Third, after dinner, give him a massage and make sure you don't nag him about anything. Fourth, and most important for relieving stress, have sex with him every day in whatever position he fancies.'

On the way home in the car, the husband turned to Nicki and said:
'So, I saw the doctor talking to you and he sure seemed serious. What did he tell you?'

'You're going to die'- she replied.

Állás: SAP

Ha valakit érdekel egy aucklandi SAP Business Object Architect állás (senior level!!!)... akkor szóljon... Azon ritka esetek egyike, amikor overseas applicants are welcome... 

Mozi rovat- Sharkwater

Természetfilm a javából. Cápákról. És arról, hogy mi lenne ha nem irtanánk ki őket. Már annyi mindent kiirtottunk értelmetlenül.

Rob Stewart, aki a film rendezője és az egyik főszereplője (a fő-főszereplők a cápák!), gyerekkorában sok rémtörténetet hallott a cápákról. De ahelyett, hogy rettegni kezdett volna tőlük tengerbiológus és tengeri operatőr lett, hogy megnézhesse őket közelről. És megnézte őket és elámult attól, hogy mennyire érdekes és szép teremtmények.



Aztán elámult attól is, hogy milyen mértékben irtják a cápákat és 2007-ben nekilátott, hogy egy dokumentumfilmet készítsen. Tudni akarta, hogy miért ölnek meg ennyi cápát és azt is, hogy mit tehetünk ellene. A film megrázó és gyönyörű. A fimben felbukkan többek között Paul Watson, aki Sea Shepard révén vált ismertté. Dokumentálja a costa rica-i és a guatemala-i cápa-maffiával való küzdelmet. Mert a cápahalászat nem egyszerű hobbi, hanem komoly iparág. És mindez csak azért, hogy azt a bizonyos cápauszony levest ehessék az ázsiai lakodalmakon és üzleti fogadásokon.... És a föld egyik legrégebben itt élő ragadozója mára a kihalás szélén áll.

Aki annak idején látta a Cápa című filmet, arra ezért a frász jön attól a gondolattól, hogy mi történhet velünk az óceánban. Itt Új-Zélandon érdekes módon kevesen rettegnek a cápáktól, legalábbis ez nem látszik, amikor a szörfösök, kajakosok és a horgászok is vidáman indulnak a nyílt óceán felé. És akkor néhány adat arról, hogy valójában mennyire veszélyesek is a cápák.

Ha belegondolunk abba, hogy hány ezer ember találkozik cápával (még ha nem is tud róla) évente, amikor úszik, szörfözik vagy horgászik, meglepő adat, hogy pl. 2009-ben világszerte mindössze 61 cápatámadást jegyeztek fel és ebből 5 volt halálos kimenetelű. 1580 és 2008 között az egész földön 2.251 valóban megerősített cápatámadásról van adat. Ebből Új-Zélandon történt 47 és ebből 9 volt halálos. Ha hozzávesszük,  hogy autóbalesetben mennyien sérülnek és halnak meg, akkor azért könnyen belátható, hogy az autók sokkal veszélyesebbek a cápáknál...

Ha valakit még ennél is részletesebben érdekel, akkor ajánlom, hogy nézze meg a filmet: érdekes, fordulatos, izgalmas és főleg nagyon tanulságos. Emellett olyan gyönyörű víz alatti felvételekkel tarkított, hogy már önmagában megéri a mozivászon vagy a TV képernyő előtt töltött időt.

Munkakeresés kiwiföldön- 5.rész: Brothers in ARMS

A munkakeresési kanosszám történetét ott hagytam abba, hogy az Auckland Regional Migrant Services North Shore-i irodájába nagyon kellett valaki, mert aki addig ott dolgozott elment egy évre szabadságra, a bevándorlók meg csak jöttek és jöttek. Mivel az ARMS maga is alapítvány, így nyilván nincs sok pénze, felajánlották: elvállalnám-e, hogy önkéntesként vezetem az irodát. Mivel az időmből is kitelt és érdekelt is a dolog elvállaltam.

De nem akarok a közepébe vágni, először elárulom, hogy mi a szösz az ARMS. A szervezet nem titkolt célja, hogy segítsen a bevándorlóknak a beilleszkedésben. Az  OMEGA-s posztban már ecseteltem, hogy milyen sok a bevándorló és mennyire jól járna az ország, ha tudna is velük mit kezdeni. Ezért hát létrehoztak egy szervezetet, ami két fontos dologban nyújt segítséget: az egyik a nyelvtanulás, a másik pedig az álláskeresési stratégiák fejlesztése.

Gondolom a nyelvtanulási rész evidens: ha nem tudsz angolul, iratkozz be angol tanfolyamra. De hogy ne épüljön ki a bevándorlók angolul nem tudásán alapuló lehúzós iparág: erre találták ki a megfizethető (gyakran ingyenes) tanfolyamokat. A nyelvtudás másik kevésbé hangsúlyozott oldala: az, hogy az itteni angol nem kifejezetten esik bele a "British English" tartományba, ez itt kiwiföld, tehát kiwiül beszélnek. Leírva igen nagy hasonlóságot mutat a két nyelv, de emlékszem, hogy amikor ideérkezésünk után először váltottam pár szót a pénztárossal a boltban, összeomlottam. Alig értettem belőle valamit. Aztán persze megszokja az ember, például Zalánnak olyan perfekt kiwi akcentusa van, hogy még az echte kiwik is mosolyognak rajta. Így az ARMS-nak vannak például kiwi pronounciation kurzusaik, ahol meg lehet tanulni a kiwi akcentust :) És hogy ez miért lényeges? Mert hasonló a hasonlónak örül: ha a telefonban kiwiül hangzol, bizony nagyobb esélyed van arra, hogy behívjanak egy állás interjúra.

A második az álláskeresési stratégia, na az így elsőre egy kicsit UFO hangzású. De persze nem az, csak elsőre hangzik úgy. Ez nagyjából azt takarja, hogy szemináriumokat szerveznek, ahol meg lehet tanulni sok mindent. Van például egy Álláskereső Szemináriumuk, ahol megtanítanak arra, hogy hogyan néz ki a kiwi-style CV, sok okosság hallható arról, hogy hogyan készüljünk egy új-zélandi állás interjúra (például, hogy milyen kérdések várhatók), meg sok ilyen hasonló nyalánkság. Szerveznek specifikusabb műhelyeket is, pl. pénzügyi területen dolgozóknak, egészségügyben dolgozóknak, de van egy külön workshop a Waitangi-szerződésről (Treaty of Waitangi) is.

Na most vissza az én sztorimhoz. Április végén kaptam a levelet Lawtontól, hogy van egy ilyen lehetőség, aztán elkocogtam egy interjúra a közvetlen főnökkel és a következő héten már ott volt a kulcs a kezemben az irodához. Hetente két napot voltam bent, na jó nem egész nap, hanem öt órán át. Fizették az útiköltségem és kaptam napi 4 dollárt kávéra :) Az első napomon éppen egy álláskereső szeminárium volt porondon, úgyhogy gyorsan segítettem is, amit csak tudtam. A csapat nagyon szimpatikus volt és amellett, hogy rendkívül hasznosnak érezhettem magam, hogy mennyit segítek az összegyűlt bevándorló tömegeknek, még jókat is beszélgettem az ARMS-os kollégákkal. Kiderült, hogy a szomszéd szobában a Settlement Support  lakozik, úgyhogy a második munkanapomon összeismerkedtem az ott üldögélő maláj-kínai kollégával is. A Settlement Support is a bevándorlóknak segít, de ők tanácsot adnak olyanban is, hogy hogyan nyiss bankszámlát vagy hogyan találj szállást ha éppen most jöttél és totál senkit nem ismersz, mert mondjuk menekült vagy és éppen örülsz, hogy még élsz, vagy ha van pénzed akkor hogyan vegyél házat.

Aztán teltek múltak a hetek és egyre több és több emberrel ismerkedtem meg, ugyanis azok az előadók, akik a szemináriumot tartották, először hozzám futottak be. Amíg rájuk került a sor megkínáltam őket kávéval, teával, süteménnyel és mi mást lehetne tenni teázás közben, mint beszélgetni. És ha már jól beszélgetsz, akkor úgyis szóba jön, hogy "hát te ki vagy s mit eszel" és aztán meghallják, hogy pont állást keresel és akkor pont küldd már el az önéletrajzodat. Sikerült belefutnom fejvadászba, a Kereskedelmi Kamara képviselőjébe egy Senior Communications Adviser-be a bevándorlási hivatalból (amúgy tőle tudom, hogy a turista vízumos munkakeresés valójában illegális, csak éppen nem üldözik nagy apparátussal, mert minek), egy hivatásos karrier tanácsadóba és most hirtelen több nem jut az eszembe, pedig a tárcám tele van a névjegykártyákkal. És mit tesz a személyes ismeretség? Csodákat. Na jó ha azt nem is, de mindenesetre egy kiwi ismerős többet tud segíteni az álláskeresésben, mint 4 diploma....

De azért nincsen rózsa tövis nélkül (ma valahogy brillírozok a szólásmondásokban!) mivel ez egy legális szervezet, természetesen csak a legális munkakeresést támogatja, vagyis csak annak tud segíteni, akinek van már Work Permitje vagy Permanent Residency-vel rendelkezik. De mondjuk mivel az ARMS-ban tök jófej emberek dolgoznak, azért mi is beengedtünk a Job Search Seminarra olyat, akinek egyik sem volt... Végül is pont volt egy üres szék :)

A dolog kimenetele nagyon pozitív volt: a Magyarországra utazásom előtti két hétben három komoly állásajánlatot kaptam. Aztán amikor már Magyarországon voltam jött a negyedik... Persze a körülményekre való tekintettel, vagyis hogy az anyám a klinikán haldoklott éppen, ezeket szépen mind visszautasítottam... De ez már az én problémám volt, az ARMS tényleg segített ahol tudott.

Amikor két hónap múlva visszajöttem addigra persze az állásokat mind betöltötték. A Norh Shore-i irodát október végével bezárásra ítélték. De azért még még mindig hiányoznak a kollégák és ha vége a tavaszi szünetnek és a gyerekek megint iskolában lesznek  már megyek is segíteni a még futó szemináriumok szervezésében.