Paddy was waiting at the bus stop with his mate when a truck went by loaded up with rolls of turf.
Paddy said,
'I gonna do that when I win lottery'
'What's dat', says his mate.
'Send me lawn away to be cut'.
Digitális nomád
4 éve
2010. október 29., péntek
2010. október 26., kedd
Heavenly Couples Escape
A Waiwera termálfürdőben tett korábbi, családi látogatásunkról már írtam. Ez a hétvége is a Waiweráról szólt, de ez a Waiwera nem az a Waiwera, csak ugyanott van...
A dolog úgy kezdődött, hogy Zsotti idén október végén ünnepli a fennállásának a 40.-ik évfordulóját és törtem a fejem, hogy mivel is lephetném meg. Felmerült bennem az arany nyakkendőtű gondolata, de mivel Új-Zélandra már el sem hoztuk a soha nem hordott nyakkendőit, viccnek meg, lássuk be, elég gyenge lenne erről letettem. Aztán már magam sem tudom hogyan, belefutottam a Waiwera honlapján az októberi ajánlatokba. Amikor a Heavenly Couples Escape bekezdéshez értem, már tudtam, hogy ez lesz az, amit kerestem. Egy hétvége kettesben: ami csak a pihenésről és a hedonizmusról szól.
Heavenly Couples Escape
60 min Use of your own “Private Spa” and the Sauna & Steam Room60 min Full Body Swedish Massage in our romantic Couples Room
30 min Unwind in the exclusive Relaxation Room with chilled Waiwera Water or Herbal Tea of your choice
Retreat to your own Candlelit Private Spa for two, to warm your body and soothe the soul before enjoying a glorious 1 Hour Full Body Swedish Massage in our romantic Couples Room. This will leave you feeling totally relaxed, de-stressed, and walking on cloud nine. On completion of your couples retreat, retire to the calming surrounds of our exclusive Relaxation Room for chilled Waiwera Water or Herbal Tea of your choice.
Total Time 2.5hrs
Gyorsan vettem is a telefont és csak egy kérdést tettem fel: a 'private spa' az mennyire 'private'. Megnyugtattak, hogy nagyon. Szóval, lefoglaltam egy ilyen 'csomagot' október 30.-ra. A hölgy a telefonban nagyon kedvesen mondta, hogy mivel még több, mint egy hónap van az időpontig, ha bármi közbejönne és változtatni akarok a dátumon, csak hívjam nyugodtan. Mondtam neki, hogy na ez az ami szóba sem jön, mert ugye a férjem születésnapja az adott és ez arra lesz meglepetés. Majd kerestem egy olyan kiadó szobát, ahonnan gyalog megközelíthető a fürdő. Ezt is sikerült meglelnem, ezt is gyorsan lefoglaltam. Aztán volt egy olyan érzésem, hogy valami nem stimmel. Pár óra múlva belém hasított a felismerés, hogy éppen erre a hétvégére esik Bogi balett előadása. Szóval másnap telefonáltam a hölgynek, mondtam, hogy én vagyok az aki azt mondtam, hogy biztosan nem változtatok: azért telefonások, hogy mégis... Átfoglaltam az egészet, egy kicsit előbbre, merthogy ez októberi ajánlat, szóval novemberben nem lehet...
Még két nagy feladat volt hátra: keresni valakit, aki vállalja a két csemete megőrzését és elmagyarázni a két csemetének, hogy Ők nem jönnek, de ez tök jó lesz nekik is és meggyőzni őket, hogy az egészet ne mondják el Apának, mert akkor oda a meglepetés. A gyerekmegőrzést Edináék vállalták, akiknek ezer köszönet érte ezúton is!!! A gyerekek pedig kibírták, hogy ne mondják el!
Elérkezett az ominózus hétvége és egy gyors ebéd után kettesben útra keltünk Waiwera felé. Útközben felvettük a kulcsot és nem sokkal kettő után már meg is érkeztünk. Aztán kényelmesen átballagtunk a szomszéd utcába és bekocogtunk a Waiwera szeparált privát részlegébe. Ott először az öltözőkhöz kísértek bennünket, ahol kaptunk 'fluffy' köpenyt és papucsot, törölközőt és - ha már egy termálfürdőben vagyunk- ásványvizet. Amikor levetettük a szürke hétköznapokhoz kötődő utolsó ruhadarabjainkat is és ott álltunk köpenyben, megmutatták nekünk, hogy melyik lesz a 'private spa'. Majd a hölgy kedvesen elköszönt és mondta, hogy azért az óra lejárta előtt öt perccel majd szól, addig meg 'relax and feel good'. A medence tényleg nagyon szép volt, nem jakuzzi, mint amire én számítottam, hanem annál sokkal szebb: egy kis kék csempével burkolt medence, lépcsőkkel, körülötte mécsesek és füstölők, római stílusú vázák...Nagyon stílusos volt és kellemes hangulatú. A víz 38 fokos és felülről még a nap is besütött...
Miután eltöltöttük az egy órát a medencében ázva, tényleg jöttek, kopogtattak és átkísértek minket egy kis masszázs szobába, ami olyan Thai stilusban volt berendezve és egy órán keresztül, kellemes, halk, chillout zeneszó mellett masszírozásban volt részünk. Amikor magunkhoz tértünk az egy órás masszázs után, akkor megint mentünk, újabb szoba: itt friss teát szolgáltak fel és nyugágyakon heverészve töltöttünk még egy fél órát.
A visszaúton számba vettük a vacsora lehetőségeket és arra jutottunk, hogy a helyi étterem, helyett inkább lemegyünk a tengerpartra és a naplementét élvezve tonhal konzervet ettünk bagettel....
És mindezek közben a csemeték Edináékkal minigolfozni tanultak:
és nagyon élvezték...
És ha valaki kiváncsi a részletekre, akkor ajánlom a figyelmébe Edina és Pisti beszámolóját
2010. október 18., hétfő
IELTS helyett
Az egyik Job Search Seminar-on volt egy önértékelő angol tudásszint felmérő kérdőív, direkt nem fordítom le:
1. Beginner- I have some spoken & written English
2. Elementary- I can speak & write in simple sentences about myself. Pronounciation errors make it difficult for others to understand me.
3. Intermediate- I can speak about different topics, but have pronunciation and grammar problems that make it difficult to express or follow complex ideas.
4. Advanced- I can carry on a conversation about many topics with only a few pronunciation and grammar problems. I can understand and use some Kiwi English.
5. Native Speaker Fluency- I can carry out conversations on any topic without grammar and pronunciation errors. I can understand Kiwi jokes.
Ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy új rovatot indítok és időről időre megosztok veletek kiwi vicceket... Ja, merthogy garage sale-en vettem egy Great Kiwi Jokes könyvet... Következzen az e heti, a 'Sex, love and marriage' kategóriából:
Nicki accompanied her husband to the doctor's office. After the check up the doctor took Nicki aside and said:
'Your husband is suffering from severe long-term stress and it's affecting his health. If you don't do the following four things, your husband will surely die. First, each morning, fix him a tasty breakfast and send him off to work happy. Second, at lunch time, make him a warm, nutritious meal and give him a whole lot of kisses before he goes back to work. Third, after dinner, give him a massage and make sure you don't nag him about anything. Fourth, and most important for relieving stress, have sex with him every day in whatever position he fancies.'
On the way home in the car, the husband turned to Nicki and said:
'So, I saw the doctor talking to you and he sure seemed serious. What did he tell you?'
'You're going to die'- she replied.
1. Beginner- I have some spoken & written English
2. Elementary- I can speak & write in simple sentences about myself. Pronounciation errors make it difficult for others to understand me.
3. Intermediate- I can speak about different topics, but have pronunciation and grammar problems that make it difficult to express or follow complex ideas.
4. Advanced- I can carry on a conversation about many topics with only a few pronunciation and grammar problems. I can understand and use some Kiwi English.
5. Native Speaker Fluency- I can carry out conversations on any topic without grammar and pronunciation errors. I can understand Kiwi jokes.
Ezen felbuzdulva úgy döntöttem, hogy új rovatot indítok és időről időre megosztok veletek kiwi vicceket... Ja, merthogy garage sale-en vettem egy Great Kiwi Jokes könyvet... Következzen az e heti, a 'Sex, love and marriage' kategóriából:
Nicki accompanied her husband to the doctor's office. After the check up the doctor took Nicki aside and said:
'Your husband is suffering from severe long-term stress and it's affecting his health. If you don't do the following four things, your husband will surely die. First, each morning, fix him a tasty breakfast and send him off to work happy. Second, at lunch time, make him a warm, nutritious meal and give him a whole lot of kisses before he goes back to work. Third, after dinner, give him a massage and make sure you don't nag him about anything. Fourth, and most important for relieving stress, have sex with him every day in whatever position he fancies.'
On the way home in the car, the husband turned to Nicki and said:
'So, I saw the doctor talking to you and he sure seemed serious. What did he tell you?'
'You're going to die'- she replied.
2010. október 12., kedd
Állás: SAP
Ha valakit érdekel egy aucklandi SAP Business Object Architect állás (senior level!!!)... akkor szóljon... Azon ritka esetek egyike, amikor overseas applicants are welcome...
2010. október 10., vasárnap
Mozi rovat- Sharkwater
Természetfilm a javából. Cápákról. És arról, hogy mi lenne ha nem irtanánk ki őket. Már annyi mindent kiirtottunk értelmetlenül.
Rob Stewart, aki a film rendezője és az egyik főszereplője (a fő-főszereplők a cápák!), gyerekkorában sok rémtörténetet hallott a cápákról. De ahelyett, hogy rettegni kezdett volna tőlük tengerbiológus és tengeri operatőr lett, hogy megnézhesse őket közelről. És megnézte őket és elámult attól, hogy mennyire érdekes és szép teremtmények.
Aztán elámult attól is, hogy milyen mértékben irtják a cápákat és 2007-ben nekilátott, hogy egy dokumentumfilmet készítsen. Tudni akarta, hogy miért ölnek meg ennyi cápát és azt is, hogy mit tehetünk ellene. A film megrázó és gyönyörű. A fimben felbukkan többek között Paul Watson, aki Sea Shepard révén vált ismertté. Dokumentálja a costa rica-i és a guatemala-i cápa-maffiával való küzdelmet. Mert a cápahalászat nem egyszerű hobbi, hanem komoly iparág. És mindez csak azért, hogy azt a bizonyos cápauszony levest ehessék az ázsiai lakodalmakon és üzleti fogadásokon.... És a föld egyik legrégebben itt élő ragadozója mára a kihalás szélén áll.
Aki annak idején látta a Cápa című filmet, arra ezért a frász jön attól a gondolattól, hogy mi történhet velünk az óceánban. Itt Új-Zélandon érdekes módon kevesen rettegnek a cápáktól, legalábbis ez nem látszik, amikor a szörfösök, kajakosok és a horgászok is vidáman indulnak a nyílt óceán felé. És akkor néhány adat arról, hogy valójában mennyire veszélyesek is a cápák.
Ha belegondolunk abba, hogy hány ezer ember találkozik cápával (még ha nem is tud róla) évente, amikor úszik, szörfözik vagy horgászik, meglepő adat, hogy pl. 2009-ben világszerte mindössze 61 cápatámadást jegyeztek fel és ebből 5 volt halálos kimenetelű. 1580 és 2008 között az egész földön 2.251 valóban megerősített cápatámadásról van adat. Ebből Új-Zélandon történt 47 és ebből 9 volt halálos. Ha hozzávesszük, hogy autóbalesetben mennyien sérülnek és halnak meg, akkor azért könnyen belátható, hogy az autók sokkal veszélyesebbek a cápáknál...
Ha valakit még ennél is részletesebben érdekel, akkor ajánlom, hogy nézze meg a filmet: érdekes, fordulatos, izgalmas és főleg nagyon tanulságos. Emellett olyan gyönyörű víz alatti felvételekkel tarkított, hogy már önmagában megéri a mozivászon vagy a TV képernyő előtt töltött időt.
Rob Stewart, aki a film rendezője és az egyik főszereplője (a fő-főszereplők a cápák!), gyerekkorában sok rémtörténetet hallott a cápákról. De ahelyett, hogy rettegni kezdett volna tőlük tengerbiológus és tengeri operatőr lett, hogy megnézhesse őket közelről. És megnézte őket és elámult attól, hogy mennyire érdekes és szép teremtmények.
Aztán elámult attól is, hogy milyen mértékben irtják a cápákat és 2007-ben nekilátott, hogy egy dokumentumfilmet készítsen. Tudni akarta, hogy miért ölnek meg ennyi cápát és azt is, hogy mit tehetünk ellene. A film megrázó és gyönyörű. A fimben felbukkan többek között Paul Watson, aki Sea Shepard révén vált ismertté. Dokumentálja a costa rica-i és a guatemala-i cápa-maffiával való küzdelmet. Mert a cápahalászat nem egyszerű hobbi, hanem komoly iparág. És mindez csak azért, hogy azt a bizonyos cápauszony levest ehessék az ázsiai lakodalmakon és üzleti fogadásokon.... És a föld egyik legrégebben itt élő ragadozója mára a kihalás szélén áll.
Aki annak idején látta a Cápa című filmet, arra ezért a frász jön attól a gondolattól, hogy mi történhet velünk az óceánban. Itt Új-Zélandon érdekes módon kevesen rettegnek a cápáktól, legalábbis ez nem látszik, amikor a szörfösök, kajakosok és a horgászok is vidáman indulnak a nyílt óceán felé. És akkor néhány adat arról, hogy valójában mennyire veszélyesek is a cápák.
Ha belegondolunk abba, hogy hány ezer ember találkozik cápával (még ha nem is tud róla) évente, amikor úszik, szörfözik vagy horgászik, meglepő adat, hogy pl. 2009-ben világszerte mindössze 61 cápatámadást jegyeztek fel és ebből 5 volt halálos kimenetelű. 1580 és 2008 között az egész földön 2.251 valóban megerősített cápatámadásról van adat. Ebből Új-Zélandon történt 47 és ebből 9 volt halálos. Ha hozzávesszük, hogy autóbalesetben mennyien sérülnek és halnak meg, akkor azért könnyen belátható, hogy az autók sokkal veszélyesebbek a cápáknál...
Ha valakit még ennél is részletesebben érdekel, akkor ajánlom, hogy nézze meg a filmet: érdekes, fordulatos, izgalmas és főleg nagyon tanulságos. Emellett olyan gyönyörű víz alatti felvételekkel tarkított, hogy már önmagában megéri a mozivászon vagy a TV képernyő előtt töltött időt.
2010. október 3., vasárnap
Munkakeresés kiwiföldön- 5.rész: Brothers in ARMS
A munkakeresési kanosszám történetét ott hagytam abba, hogy az Auckland Regional Migrant Services North Shore-i irodájába nagyon kellett valaki, mert aki addig ott dolgozott elment egy évre szabadságra, a bevándorlók meg csak jöttek és jöttek. Mivel az ARMS maga is alapítvány, így nyilván nincs sok pénze, felajánlották: elvállalnám-e, hogy önkéntesként vezetem az irodát. Mivel az időmből is kitelt és érdekelt is a dolog elvállaltam.
De nem akarok a közepébe vágni, először elárulom, hogy mi a szösz az ARMS. A szervezet nem titkolt célja, hogy segítsen a bevándorlóknak a beilleszkedésben. Az OMEGA-s posztban már ecseteltem, hogy milyen sok a bevándorló és mennyire jól járna az ország, ha tudna is velük mit kezdeni. Ezért hát létrehoztak egy szervezetet, ami két fontos dologban nyújt segítséget: az egyik a nyelvtanulás, a másik pedig az álláskeresési stratégiák fejlesztése.
Gondolom a nyelvtanulási rész evidens: ha nem tudsz angolul, iratkozz be angol tanfolyamra. De hogy ne épüljön ki a bevándorlók angolul nem tudásán alapuló lehúzós iparág: erre találták ki a megfizethető (gyakran ingyenes) tanfolyamokat. A nyelvtudás másik kevésbé hangsúlyozott oldala: az, hogy az itteni angol nem kifejezetten esik bele a "British English" tartományba, ez itt kiwiföld, tehát kiwiül beszélnek. Leírva igen nagy hasonlóságot mutat a két nyelv, de emlékszem, hogy amikor ideérkezésünk után először váltottam pár szót a pénztárossal a boltban, összeomlottam. Alig értettem belőle valamit. Aztán persze megszokja az ember, például Zalánnak olyan perfekt kiwi akcentusa van, hogy még az echte kiwik is mosolyognak rajta. Így az ARMS-nak vannak például kiwi pronounciation kurzusaik, ahol meg lehet tanulni a kiwi akcentust :) És hogy ez miért lényeges? Mert hasonló a hasonlónak örül: ha a telefonban kiwiül hangzol, bizony nagyobb esélyed van arra, hogy behívjanak egy állás interjúra.
A második az álláskeresési stratégia, na az így elsőre egy kicsit UFO hangzású. De persze nem az, csak elsőre hangzik úgy. Ez nagyjából azt takarja, hogy szemináriumokat szerveznek, ahol meg lehet tanulni sok mindent. Van például egy Álláskereső Szemináriumuk, ahol megtanítanak arra, hogy hogyan néz ki a kiwi-style CV, sok okosság hallható arról, hogy hogyan készüljünk egy új-zélandi állás interjúra (például, hogy milyen kérdések várhatók), meg sok ilyen hasonló nyalánkság. Szerveznek specifikusabb műhelyeket is, pl. pénzügyi területen dolgozóknak, egészségügyben dolgozóknak, de van egy külön workshop a Waitangi-szerződésről (Treaty of Waitangi) is.
Na most vissza az én sztorimhoz. Április végén kaptam a levelet Lawtontól, hogy van egy ilyen lehetőség, aztán elkocogtam egy interjúra a közvetlen főnökkel és a következő héten már ott volt a kulcs a kezemben az irodához. Hetente két napot voltam bent, na jó nem egész nap, hanem öt órán át. Fizették az útiköltségem és kaptam napi 4 dollárt kávéra :) Az első napomon éppen egy álláskereső szeminárium volt porondon, úgyhogy gyorsan segítettem is, amit csak tudtam. A csapat nagyon szimpatikus volt és amellett, hogy rendkívül hasznosnak érezhettem magam, hogy mennyit segítek az összegyűlt bevándorló tömegeknek, még jókat is beszélgettem az ARMS-os kollégákkal. Kiderült, hogy a szomszéd szobában a Settlement Support lakozik, úgyhogy a második munkanapomon összeismerkedtem az ott üldögélő maláj-kínai kollégával is. A Settlement Support is a bevándorlóknak segít, de ők tanácsot adnak olyanban is, hogy hogyan nyiss bankszámlát vagy hogyan találj szállást ha éppen most jöttél és totál senkit nem ismersz, mert mondjuk menekült vagy és éppen örülsz, hogy még élsz, vagy ha van pénzed akkor hogyan vegyél házat.
Aztán teltek múltak a hetek és egyre több és több emberrel ismerkedtem meg, ugyanis azok az előadók, akik a szemináriumot tartották, először hozzám futottak be. Amíg rájuk került a sor megkínáltam őket kávéval, teával, süteménnyel és mi mást lehetne tenni teázás közben, mint beszélgetni. És ha már jól beszélgetsz, akkor úgyis szóba jön, hogy "hát te ki vagy s mit eszel" és aztán meghallják, hogy pont állást keresel és akkor pont küldd már el az önéletrajzodat. Sikerült belefutnom fejvadászba, a Kereskedelmi Kamara képviselőjébe egy Senior Communications Adviser-be a bevándorlási hivatalból (amúgy tőle tudom, hogy a turista vízumos munkakeresés valójában illegális, csak éppen nem üldözik nagy apparátussal, mert minek), egy hivatásos karrier tanácsadóba és most hirtelen több nem jut az eszembe, pedig a tárcám tele van a névjegykártyákkal. És mit tesz a személyes ismeretség? Csodákat. Na jó ha azt nem is, de mindenesetre egy kiwi ismerős többet tud segíteni az álláskeresésben, mint 4 diploma....
A dolog kimenetele nagyon pozitív volt: a Magyarországra utazásom előtti két hétben három komoly állásajánlatot kaptam. Aztán amikor már Magyarországon voltam jött a negyedik... Persze a körülményekre való tekintettel, vagyis hogy az anyám a klinikán haldoklott éppen, ezeket szépen mind visszautasítottam... De ez már az én problémám volt, az ARMS tényleg segített ahol tudott.
Amikor két hónap múlva visszajöttem addigra persze az állásokat mind betöltötték. A Norh Shore-i irodát október végével bezárásra ítélték. De azért még még mindig hiányoznak a kollégák és ha vége a tavaszi szünetnek és a gyerekek megint iskolában lesznek már megyek is segíteni a még futó szemináriumok szervezésében.
2010. szeptember 30., csütörtök
Mozi rovat- Misfits
Ez sem új film, egy éve indult, és ráadásul nem is mozifilm. Sorozat, de a jobbik fajtából. Kreatív, ötletes, érdekes és ami manapság ritka kincs: humoros. De nem olyan aláröhögős, hanem tényleg. Szerintem. És különben is szeretem a brit humort.
Szóval a Misfits egy szuperhős sorozat, de ha megnézitek a képet, már az is sokat mond: az ember valahogy nem pont ilyennek képzeli a szuperhősöket. A történet öt fiatal bűnelkövetőről szól, akiket büntiből közmunkára küldenek. És jön a vihar, nem akármilyen, hanem villámlós és a villámcsapást túlélve (ami már önmagában is meglepő) mindenféle furcsa képességeket kezdenek felfedezni magukban. Vagyis nem mindenki. Vagy legalábbis egy darabig úgy tűnik. A sztorit nem mondom el, mert akkor már kevésbé izgalmas. Hátha valaki még nem látta.
A sorozat a kis költségvetésű filmek közé tartozik, a helyszínek egyszerűek és nem túl változatosak, a történet nagy része a Közösségi Házban zajlik, a színészek nem befutott sztárok... amitől az egész csak sokkal jobb lesz, a karakterek ötletesek és nem az effektek, hanem a párbeszéd lesz lényeges.
A sorozat a legtöbb komoly fórumon nagyon jó kritikát kapott: a Times öt csillagból négyet adott neki, a Guardian előnyként kiemelte, hogy valós és nem idealizált fiatalokról szól, de azért nézzük a másik oldalt is: az ausztrál Boxcutters podcast szerint a karakterek idegesítőek és cseppet sem attraktívak...
Én viszont a britekkel értek egyet és megtekintésre ajánlom!
Szóval a Misfits egy szuperhős sorozat, de ha megnézitek a képet, már az is sokat mond: az ember valahogy nem pont ilyennek képzeli a szuperhősöket. A történet öt fiatal bűnelkövetőről szól, akiket büntiből közmunkára küldenek. És jön a vihar, nem akármilyen, hanem villámlós és a villámcsapást túlélve (ami már önmagában is meglepő) mindenféle furcsa képességeket kezdenek felfedezni magukban. Vagyis nem mindenki. Vagy legalábbis egy darabig úgy tűnik. A sztorit nem mondom el, mert akkor már kevésbé izgalmas. Hátha valaki még nem látta.
A sorozat a kis költségvetésű filmek közé tartozik, a helyszínek egyszerűek és nem túl változatosak, a történet nagy része a Közösségi Házban zajlik, a színészek nem befutott sztárok... amitől az egész csak sokkal jobb lesz, a karakterek ötletesek és nem az effektek, hanem a párbeszéd lesz lényeges.
A sorozat a legtöbb komoly fórumon nagyon jó kritikát kapott: a Times öt csillagból négyet adott neki, a Guardian előnyként kiemelte, hogy valós és nem idealizált fiatalokról szól, de azért nézzük a másik oldalt is: az ausztrál Boxcutters podcast szerint a karakterek idegesítőek és cseppet sem attraktívak...
Én viszont a britekkel értek egyet és megtekintésre ajánlom!
2010. szeptember 27., hétfő
Új-Zéland egy kicsit másképp rovat- A Tűzgyűrű avagy Volcano day!!!
Előzetesként annyit, hogy ezt már egyszer megírtam. Aztán valami rossz gombot nyomtam meg és az egész elszállt. Igen, teljesen. Ezen jól felbosszantottam magam és jól nem írtam meg újra. Most megnyugodtam. Megírom újra. Ha megint elszáll, akkor többet már nem írom meg.
Új-Zéland egy jó nagy törésvonalon fekszik. Sőt, egészen pontosan része annak, amit Tűzgyűrűnek nevezünk. Ez az a vonal, ahol a Csendes-óceáni és az Ausztrál tektonikus lemez találkozik.Van egy másik neve is, nekem nagyon tetszik: Cirkumpacifikus öv. Szóval a Tűzgyűrű a Csendes óceán partjai mentén végigfutó kb. negyvenezer kilométer hosszúságú sáv, amit mélytengeri árkok és egy csomó vulkán alkot és ahol kiemelten sok földrengés jellemző. Itt helyezkedik el a föld összes vulkánjának 75%-a és a föld összes földrengésének 90%-a ennek a környezetében történik. És ez az egész éppen Új-Zélandnál kezdődik.
Így nem is olyan meglepő, hogy Új-Zélandon elég gyakran fordulnak elő földrengések, de a jó hír, hogy a legnagyobb részük csak mérsékelt erősségű. A Richter skála szerinti 6-os erősségű földrengés csak évente egyszer, 7-es csak tízévente és 8-as vagy annál erősebb csak százévente fordul elő. Szóval: no para.
És akkor néhány adat.
Földrengések
Új-Zélandon 1840 óta bekövetkezett földrengések (az erősség a Richter skála szerint osztályozva)
Néhány emlékezetesebb:
Az 1855-ös Wairarapa-i földrengés
Az 1931-es Hawke's Bay-i földrengés (ezt Napier-i földrengésként is emlegetik)
Vulkánok
Új-Zéland vulkáni tevékenységének nagy része az elmúlt 1.6 millió évben a Taupo vulkanikus övezetében zajlott, ami a White szigetektől Ruapehuig terjed. Reméljük ez így is marad. Ez az övezet világviszonylatban is igencsak aktívnak számít. Beletartozik három gyakran igen aktív tölcsér vulkán: a Ruapehu, a Tongariro/Ngauruhoe és a White sziget, és a világ legproduktívabb kalderái (ld. később) közül kettő: az Okataina és a Taupo.
Új-Zélandra három vulkántípus jellemző:
1. A tölcsér vulkánok, mint például az Egmont vagy Taranaki hegy, amire a kicsi/közepes kitörések sorozata jellemző ugyanazon a helyen. Ezek aztán évezredek alatt egész magas hegyet tudnak növeszteni. Na ide nem érdemes építkezni, nem is láttam egyetlen házat sem a Taranakin.
2. A kaldera vulkánok, ilyen a Taupo tó és Okataina, ezek ritkán törnek ki, de akkor nagyon. A kaldera vulkánok szuper, 10-25 kilométeres, krátereket alakítanak ki és több köbkilométernyi hamut és sarat lövellnek ki. A kaldera az maga a horpadás, ami úgy jön létre, hogy a vulkán először kirobban, aztán magába roskad. Ide nyugodtan lehet építkezni, csak érdemes kiszámolni a következő kitörés dátumát.
3. A vulkanikus mező, ide tartozik Auckland is, amire az jellemző, hogy minden kitörés egy egyedülálló kis vulkánt hoz létre, mint például a Mt. Eden. A következő kitörés valahol máshol hoz létre egy kis vulkánocskát. Szóval ide is nyugodtan lehet építkezni, ha új kitörés van, az úgyis valahol máshol lesz.
Vulkánkitörések Új-Zéland területén időszámitásunk óta (persze van amiről még az okosok sem tudják, hogy hogy került oda, na azokat nem sorolom fel):
A föld egyik legnagyobb vulkánkitörése, úgy 26.500 évvel ezelőtt Taupo-nál volt: több, mint 800 köbkilométer hamut és egyéb cuccot lökött ki és Új-Zéland teljes területét beborította legalább 1 cm-nyi hamuval. A kaldera most egy 606 négyzetkilométeres tó.
Az elmúlt 5000 évben az egész föld legerősebb vulkánkitörése szintén Taupo-nál volt, kb. időszámítás előtt 230-ban.
A Rotorua melletti Frying Pan Lake a világ legnagyobb meleg vizű forrása. A felszíni területe 38 ezer négyzetméter és a legmélyebb ponton a vízhőmérséklet eléri a 200 Celsius fokot. A Rotorua környéki meleg források, gejzírek és sár-tavak is ehhez a területhez tartoznak.
Ruapehu, Ngauruhoe és a White sziget a világ leggyakrabban aktív vulkánjai közé tartoznak. Ruapehu 1995 szeptembere óta aktív és a White sziget is folyamatos aktivitást mutat.
Auckland 48 vulkán körül és tetején épült fel, ezek az elmúlt 140.000 évben keletkeztek. A legfiatalabb vulkán, ami csak 600 éves, a Rangitoto.
Új-Zéland egy jó nagy törésvonalon fekszik. Sőt, egészen pontosan része annak, amit Tűzgyűrűnek nevezünk. Ez az a vonal, ahol a Csendes-óceáni és az Ausztrál tektonikus lemez találkozik.Van egy másik neve is, nekem nagyon tetszik: Cirkumpacifikus öv. Szóval a Tűzgyűrű a Csendes óceán partjai mentén végigfutó kb. negyvenezer kilométer hosszúságú sáv, amit mélytengeri árkok és egy csomó vulkán alkot és ahol kiemelten sok földrengés jellemző. Itt helyezkedik el a föld összes vulkánjának 75%-a és a föld összes földrengésének 90%-a ennek a környezetében történik. És ez az egész éppen Új-Zélandnál kezdődik.
Így nem is olyan meglepő, hogy Új-Zélandon elég gyakran fordulnak elő földrengések, de a jó hír, hogy a legnagyobb részük csak mérsékelt erősségű. A Richter skála szerinti 6-os erősségű földrengés csak évente egyszer, 7-es csak tízévente és 8-as vagy annál erősebb csak százévente fordul elő. Szóval: no para.
És akkor néhány adat.
Földrengések
Új-Zélandon 1840 óta bekövetkezett földrengések (az erősség a Richter skála szerint osztályozva)
| mikor | hol | erősség | halálos áldozatok |
| 1843. Július 8. | Wanganui | 7.5 | 2 |
| 1848. Október 16. | Marlborough | 7.1 | 3 |
| 1855. Január 23. | Wairarapa | 8.2 | 5 |
| 1863. Február 23. | Hawke's Bay | 7.5 | nincs feljegyzés |
| 1868. Október 19. | Cape Farewell | 7.5 | nincs feljegyzés |
| 1888. Szeptember 1. | North Canterbury | 7.1 | 0 |
| 1893. Február 12. | Nelson | 6.9 | nincs feljegyzés |
| 1855. Január 23. | Wairarapa | 8.2 | 5 |
| 1901. Március 16. | Cheviot | 7.0 | 1 |
| 1914. Október 7. | East Cape | 7.0-7.5 | 1 |
| 1929. Március 9. | Arthu's Pass | 7.1 | nincs feljegyzés |
| 1929. Június 16. | Murchison | 7.8 | 17 |
| 1931. Február 3. | Hawke's Bay | 7.9 | 256 |
| 1931. Február 13. | Hawke's Bay | 7.3 | 0 |
| 1934. Március 5. | Pahiatua | 7.6 | 1 |
| 1942. Június 24. | Wairarapa | 7.2 | 0 |
| 1942. Augusztus 2. | Wairarapa | 7.0 | 1 |
| 1946. Június 26. | Lake Coleridge | 6.2 | 0 |
| 1968. Május 24. | Inangahua | 7.0 | 3 |
| 1987. Március 2. | Edgecumbe | 6.3 | 0 |
| 1990. Május 13. | Weber | 6.4 | 0 |
| 1994. Június 18. | Arthur's Pass | 6.7 | 0 |
| 1995. Február 6. | East Cape | 7.0 | 0 |
| 2003. Augusztus 22. | Fiordland | 7.1 | 0 |
| 2004. November 22. | Puysegur Trench | 7.2 | 0 |
| 2007. December 20. | Gisborne | 6.8 | 1 |
| 2009. Július 15. | Fiordland | 7.8 | 0 |
| 2010. Szeptember 4. | Christchurch | 7.1 | 0 |
Néhány emlékezetesebb:
Az 1855-ös Wairarapa-i földrengés
- A Turakirae Head (Rimutaka déli csücske) több, mint 6 méterrel megemelkedett
- A föld horizontálisan 12 métert mozdult el
- A rengés tsunami-t is okozott: a Cook-szorosban és a Wellington öbölben
Az 1931-es Hawke's Bay-i földrengés (ezt Napier-i földrengésként is emlegetik)
- Napier-ben és Hasting-ben szinte az összes épület összedőlt
- Napier-t teljes egészében leradírozta a térképről, a jó hír, hogy azóta persze teljesen újraépítették
- összesen 256-an haltak meg, 400-an kerültek kórházba és több ezren sebesültek meg
- a Napier körüli tengerpart több, mint két méterrel megemelkedett
- az óceán 40 km²-nyi területe teljesen kiszáradt, később ide került a repülőtér :)
- ha még ez nem lett volna elég: pár percen belül tűz ütött ki a helyi gyógyszertárban
- amikor a tűzoltók, már majdnem kontrollálni tudták a tüzet a szálloda is kigyulladt
- na ekkor hirtelen felerősödött a szél és gyorsan szétvitte az egész tüzet
- ha nem jár arra a haditengerészet Veronica nevű hajója, akkor a baj még nagyobb lett volna...
Vulkánok
Új-Zéland vulkáni tevékenységének nagy része az elmúlt 1.6 millió évben a Taupo vulkanikus övezetében zajlott, ami a White szigetektől Ruapehuig terjed. Reméljük ez így is marad. Ez az övezet világviszonylatban is igencsak aktívnak számít. Beletartozik három gyakran igen aktív tölcsér vulkán: a Ruapehu, a Tongariro/Ngauruhoe és a White sziget, és a világ legproduktívabb kalderái (ld. később) közül kettő: az Okataina és a Taupo.
Új-Zélandra három vulkántípus jellemző:
2. A kaldera vulkánok, ilyen a Taupo tó és Okataina, ezek ritkán törnek ki, de akkor nagyon. A kaldera vulkánok szuper, 10-25 kilométeres, krátereket alakítanak ki és több köbkilométernyi hamut és sarat lövellnek ki. A kaldera az maga a horpadás, ami úgy jön létre, hogy a vulkán először kirobban, aztán magába roskad. Ide nyugodtan lehet építkezni, csak érdemes kiszámolni a következő kitörés dátumát.
3. A vulkanikus mező, ide tartozik Auckland is, amire az jellemző, hogy minden kitörés egy egyedülálló kis vulkánt hoz létre, mint például a Mt. Eden. A következő kitörés valahol máshol hoz létre egy kis vulkánocskát. Szóval ide is nyugodtan lehet építkezni, ha új kitörés van, az úgyis valahol máshol lesz.
Vulkánkitörések Új-Zéland területén időszámitásunk óta (persze van amiről még az okosok sem tudják, hogy hogy került oda, na azokat nem sorolom fel):
180 | Maroa |
181 | Taupo tó |
1180 | Reporoa Caldera |
1180 | Waiotapu |
1350 | Aucklandi vulkanikus mező |
1360 | Healy Volcano |
1755 | Mount Taranaki/Mount Egmont |
1886 | Mount Tarawera |
1926 | Mount Tongariro |
1973 | Okataina |
1977 | Mount Ngauruhoe |
1986 | Rumble III. |
2001 | White Island |
2006 | Raoul Island |
2007 | Mount Ruapehu |
2008 | Monowai Seamount |
Vulkánkitörés miatti halálesetek az elmúlt 150 évben:
| mikor | hol | típus | halálos áldozatok |
| 1846 | Waihi (Taupo tó) | sárkitörés | kb. 60 |
| 1886 | Tarawera Rift | vulkánkitörés | 108-153 |
| 1903 | Waimangu (Tarawera) | forró gőz feltörés | 4 |
| 1910 | Waihi (Taupo tó) | sárkitörés | 1 |
| 1914 | White Island | iszapáradat | 11 |
| 1917 | Waimangu (Tarawera) | forró gőz feltörés | 2 |
| 1953 | Tangiwai (Ruapehu) | iszapáradat (lahar) | 151 |
A föld egyik legnagyobb vulkánkitörése, úgy 26.500 évvel ezelőtt Taupo-nál volt: több, mint 800 köbkilométer hamut és egyéb cuccot lökött ki és Új-Zéland teljes területét beborította legalább 1 cm-nyi hamuval. A kaldera most egy 606 négyzetkilométeres tó.
Az elmúlt 5000 évben az egész föld legerősebb vulkánkitörése szintén Taupo-nál volt, kb. időszámítás előtt 230-ban.
A Rotorua melletti Frying Pan Lake a világ legnagyobb meleg vizű forrása. A felszíni területe 38 ezer négyzetméter és a legmélyebb ponton a vízhőmérséklet eléri a 200 Celsius fokot. A Rotorua környéki meleg források, gejzírek és sár-tavak is ehhez a területhez tartoznak.
Ruapehu, Ngauruhoe és a White sziget a világ leggyakrabban aktív vulkánjai közé tartoznak. Ruapehu 1995 szeptembere óta aktív és a White sziget is folyamatos aktivitást mutat.
Auckland 48 vulkán körül és tetején épült fel, ezek az elmúlt 140.000 évben keletkeztek. A legfiatalabb vulkán, ami csak 600 éves, a Rangitoto.
2010. szeptember 23., csütörtök
Mozi rovat: Aristocats
Nem vagyok nagy Disney rajongó, de a minap belefutottunk ebbe a nem egészen mai alkotásba (1970-es film!) és azt kell, hogy mondjam, remekül megcsinált rajzfilm. Magyarul Macskarisztokraták néven futott, ami szerintem nagyon ötletes fordítás....
Nade lássuk mi tetszett benne. Hát elsősorban a zene. Kifejezetten üdítő volt, hogy amikor a gyerekek a háttérben éppen vagy harmadszor nézték, akkor nem olyan nyálas nyenyenye zene szólt hozzá, hanem kellemes jazz. És mint általában a Disney rajzfilmekben, itt is meglehetősen gyakran dalra fakadnak.
Maga a történet nem túl bonyolult és éppen olyan, amit a gyerekek szeretnek. Egy párizsi palotácskában lakik egy idős "madame", aki imádja a macskáit és a zenét, a komornyikjával, aki először nagyon vicces, aztán kiderül, hogy Ő a rosszfiú, de azért még vicces marad, csak nem úgy. A történet főhősei pedig macskák, kiscicák és persze még egy csomó éneklő-beszélő állatka, egerek, ló, kutyák, libák....
A bonyodalom rész ott kezdődik, hogy a komornyik, meg akar szabadulni a macskáktól, amire minden oka megvan, ha a hölgy meghal, akkor a macskái örökölnek, viszont ha azok meghalnak, akkor Ő. Az eddig kastélyban nevelkedett macskák pedig kikerülnek a nagybetűs ÉLET-be, az utcára, ámde hamar találnak segítséget egy párizsi kóbormacska személyében, aki mellesleg egy macska jazz zenekar oszlopos tagja... Innen már nem nehéz kitalálni, hogy mi a folytatás... Persze van benne szerelem első látásra, cukifalat kiscicák (szintén énekelnek), gyerekeknek szóló poénok, de főleg sok zene... Ami nincs benne: agresszió, verekedés, egymás agyonverése kalapáccsal és hasonló nyalánkságok, amit én a film előnyeihez sorolok. Én jobban szeretem, ha a gyerekeim szerelmes éneklő macskákat néznek....
A film érdekessége, hogy a főszereplő macskahölgy hangját nem más kölcsönözte, mint Eva Gabor. Én nem is tudtam, hogy ilyen szép hangja volt.
Nade lássuk mi tetszett benne. Hát elsősorban a zene. Kifejezetten üdítő volt, hogy amikor a gyerekek a háttérben éppen vagy harmadszor nézték, akkor nem olyan nyálas nyenyenye zene szólt hozzá, hanem kellemes jazz. És mint általában a Disney rajzfilmekben, itt is meglehetősen gyakran dalra fakadnak.
Maga a történet nem túl bonyolult és éppen olyan, amit a gyerekek szeretnek. Egy párizsi palotácskában lakik egy idős "madame", aki imádja a macskáit és a zenét, a komornyikjával, aki először nagyon vicces, aztán kiderül, hogy Ő a rosszfiú, de azért még vicces marad, csak nem úgy. A történet főhősei pedig macskák, kiscicák és persze még egy csomó éneklő-beszélő állatka, egerek, ló, kutyák, libák....
A bonyodalom rész ott kezdődik, hogy a komornyik, meg akar szabadulni a macskáktól, amire minden oka megvan, ha a hölgy meghal, akkor a macskái örökölnek, viszont ha azok meghalnak, akkor Ő. Az eddig kastélyban nevelkedett macskák pedig kikerülnek a nagybetűs ÉLET-be, az utcára, ámde hamar találnak segítséget egy párizsi kóbormacska személyében, aki mellesleg egy macska jazz zenekar oszlopos tagja... Innen már nem nehéz kitalálni, hogy mi a folytatás... Persze van benne szerelem első látásra, cukifalat kiscicák (szintén énekelnek), gyerekeknek szóló poénok, de főleg sok zene... Ami nincs benne: agresszió, verekedés, egymás agyonverése kalapáccsal és hasonló nyalánkságok, amit én a film előnyeihez sorolok. Én jobban szeretem, ha a gyerekeim szerelmes éneklő macskákat néznek....
A film érdekessége, hogy a főszereplő macskahölgy hangját nem más kölcsönözte, mint Eva Gabor. Én nem is tudtam, hogy ilyen szép hangja volt.
2010. szeptember 11., szombat
Miért éppen Montessori?
Igaz, hogy az én gyerekeim már iskolás korúak (legalábbis az itteni rendszer szerint), de amikor még idejöttünk mind a kettő óvodás korú volt és a megfelelő óvoda kiválasztása az egyik legnehezebb feladat volt. Ha már Magyarországon tudtam volna, hogy erre érdemes készülni... akkor sem lett volna rá időm...
Új-Zélandon nincs állami óvoda, csak magánovik vannak. És persze a jobbak hamar megtelnek. Viszont nem csak óvodák vannak és óvodából is van nagyon-nagyon sokféle. Még a szervezeti és működési mód is nagyon változatos: vannak teljesen magánkézben levő ovik, vannak alapítványi óvodák, különböző vallási felekezetek által üzemeltetett intézmények, vagy akár önkéntes szervezetek. Ezeknek egy része kap valamilyen állami támogatást, de ez a támogatás nem automatikus, nem jár minden ovinak alapból. A támogatás mértékét az Oktatási Minisztérium határozza meg: az akkreditált ovik kapnak ilyet, a többi nem. Az akkreditációnál figyelembe veszik, hogy mekkora az óvoda mérete, hány gyerekre mennyi óvónő jut, milyen az oktatási rendszere. Ezeket aztán persze rendszeresen ellenőrzik is és ha nem felel meg a követelményeknek, akkor egyszerűen megvonják a támogatást. Ez az egész támogatási rendszer annyiban érdekes a mezei anyukának (és apukáknak), hogy ennek megfelelően az óvodai árak is igen nagy változatosságot mutatnak, csakúgy, mint a színvonal. Merthogy itt fizetni kell érte. Nem olyan rejtett módon, hogy hozz mosóport, meg fizess be mosodai költséget, hanem a szolgáltatásnak ára van. Ha nem tandíjat fizetsz, akkor adományt.
Az első tipus az ú.n. Kindergarten: ezek az intézmények 3 és 5 éves kor között vehetők igénybe. A jobbaknál hosszú-hosszú várólista van, két éves korban lehet feliratkozni a várólistára és akkor ha van szabad hely, szólnak. Ezeknek a nagy része nem egész napos, vagy nem egész héten az. Van az ú.n Morning Session és az Afternoon Session. A Kindergartenek általában öt Monrning Sessiont és három Afternoon Sessiont vállalnak. A nyitvatartás: 8:45- 11:45 és 12:45-15:30. A foglalkozások általában játékot jelentenek, illetve játékos foglalkozásokat. A szülőktől elvárják, hogy besegítsenek: mind egy kis munkával, mint adományokkal. Szóval itt nincs hivatalos tandíj, de megmondják, hogy mennyi adományt kell adni szemeszterenként. Mivel engem ez az oktatási forma nem igazán érdekelt, mert véleményem szerint ez inkább szól a gyerekek biztonságos megőrzéséről, mint valamilyen szisztematikus tanulásról, sok tapasztalatom a Kindergartenekkel nincs.
A következő lehetőség a Playcentre.Ezeket az ovi szerűségeket maguk a lelkes anyukák vezetik, olyan óvoda, ahol a gyerekek és a szülők is ott vannak. Na jó, leginkább az anyukák. Minden Playcentre kidolgozza a saját tanulási programját, foglalkozásait. Általában egytől-tiz foglalkozást tartanak hetente és a gyerek maximum öt ilyenen vehet részt. A díjakat is az anyukák egy csoportja (akik olyan vezető szerűségek) határozzák meg. Ezzel van némi tapasztalatom, mert első lépésben egy Playcenterben próbálkoztunk. Nekem nem volt túl nagy könnyebbség, hogy ott kellett lennem, viszont a gyerekeim együtt lehettek más gyerekekkel és reméltem, hogy ez majd segít nekik a nyelvtanulásban. Elég érdekes élmény volt, mert akik vezették a Playcentert olyan kis amatőr pszichológusok voltak, azzal a fontoskodó stílussal, hogy ők aztán értenek a gyerekekhez, mert már olvastak vagy két fejlődéslélektan könyvet. Emellett persze tréningeket is tartanak gyereknevelésből. Amúgy kedvesek voltak, csak egy kicsit furcsa volt. Aztán ennek hamar vége szakadt, mert mondták, hogy ha itt akarunk maradni, akkor bizony nekem is el kell kezdenem a tréningeket :) és mivel én mondtam, hogy munkát keresek és aztán egy állandó ovit, ahol nekem nem kell ott lenni, elköszöntek tőlünk. Oda olyanok járnak, akiknek az anyukája nem dolgozik és nem is akar. Hát én nem ilyen vagyok.
A Játszó-csoportokat a különböző közösségi szervezetek (pl. helyi Közösségi Ház stb.) alakítják, de nem igazán jelent gyerekmegőrzést, merthogy legalább az egyik szülőnek ott kell lennie. Van, ahol adocc céllal alakul, pl. festő csoport, vagy barkács csoport, de sok spéci csoport van a bevándorló kisebbségeknek, van pl. magyar néptánc csoport is Aucklanben. Ennek a díja csoportonként változó: van ahol mondjuk egy indiai anyuka ingyen tanitja az indiai gyerekeket a tradicionális táncokra vagy egy lelkes apuka ingyen barkácsol sok gyerekkel. Általában ezek a helyi Közösségi Házba szerveződnek.
A "Home-based-care" nagyjából a csoportos baby-sitterkedést jelenti, ahol egy gyakorlott óvónő vagy lelkes sokgyermekes anyuka otthonra szervez egy maroknyi gyereket és azokra vigyáz, játszik velük, elviszi őket a játszótérre és ezzel még némi pénzt is keres. A díjat a piac szabja meg, aki nagyon jó, az sokat keres, aki nem annyira, az kevesebbet. Itt általában óradíjban szokás számolni. Viszont nagyon rugalmas az időpont, akár hétvége vagy este is lehet. Ugyanigy vannak "Nannie"-k, ami a "magyar" babay-sitternek felel meg és a gyerek egyedül vagy a testvérével van. A Nannie-k akár házhoz is mennek és azért az elvárás, hogy legalább valami alap képzettsége legyen az illetőnek.
Léteznek még egyéb spéci ovik, gyerekmegőrzők is, de az összeset most nem ecsetelném, akinek ilyen kell, az úgyis megkeresi.
És végül vannak a Pre-School-ok, ami a tulajdonképpeni óvoda: itt a játék mellett már valamilyen képzés is folyik. Hogy pontosan hogyan az attól függ, hogy mire szakosodtak: ilyen pl. a Montessori vagy a Steiner óvoda. Na én pont ilyet kerestem. De miért pont Montessori-t?
A Montessori módszer egy gyermekközpontú, alternativ oktatási módszer, aminek az alapja a Dr. Maria Montessori által kialakított fejlődés-elmélet. Maga Maria Montessori, aki szerintem egy zseni volt és amúgy Olaszországban élt és dolgozott az 1900-as évek elején.
Ő arra a nagy felismerésre jutott, hogy ha a gyereket kivesszük az akkor még általánosan használt poroszos iskolai rendszerből, ahol a gyereket büntetéssel és jutaélmazással próbálják rávenni arra, hogy tanuljon és egyszerűen kedvesen és szeretettel hagyjuk nekik, hogy felfedezzék a világot, akkor a gyerek a tanulást élvezni fogja és nem kell sem jutalmazni, sem bünteti, maga a tanulás lesz jutalom értékű. Ehhez alapvetően két dolog kell: egy tanár, aki nem Istenként és felsőbb hatalomként van jelen, hanem segítőként és olyan környezet, ahol a hagyományos játékok helyett fejlesztő játékok vannak.
A módszer lényege, hogy a gyerek önindította viselkedését és azt a tényt használja ki, hogy minden gyerek azon dolgozik, hogy megértse azt, hogyan működik a világ körülötte, szóval nem a gyereket kell csesztetni, hogy tanuljon már, hanem a környezetet kell úgy kialakítani, hogy a gyerek fejlődési szintjének és tanulási stílusának megfelelő legyen.
Például a Montessori oviban a puzzle játékok mondjuk térképeket ábrázolnak, vagy a naprendszert és a kiszínező játékban a gyerekek zászlókat színeznek ki, csak előtte egy könyvben megnézik, hogy milyenre kell színezni és utána odaírják melyik ország zászlójáról van szó. Zalán öt évesen kapásból felismeri az angol, a dél-afrikai, a francia, az olasz és a koreai zászlót. Meg még sok másikat is. Összerakja Új-Zéland térképét és elmagyarázza hozzá, hogy melyik öbölnek mi a neve, melyik az északi és a déli sziget.
A Montessori módszer nagyon nagy hangsúlyt helyezz arra is, hogy a gyerek megtanulja a környezettudatos viselkedést. Például a szelektív hulladékgyűjtés itt természetes, de a gyerekek csirkéket és nyulat gondoztak vagy zöldségeskertet ültettek, gyomláltak és gondoztak.
A társas készségek fejlesztésével is sokat foglalkoznak. Én nagyon szerettem a "circle"-t, amikor a gyerekek körbe ültek és mondjuk egy három éves gyerek korrekt prezentációt tartott (képekkel, meg minden) a kedvenc könyvéről vagy arról, hogy milyen élményei voltak az állatkertben.
Volt "Birthday Circle", ahol a szülinapos kiült középre és a többiek, az oviban készített ajándékokkal lepték meg és közben mindenki mondott néhány kedves szót.
Na de ne szaladjuk előre....
Ott jártam, hogy miközben a Playcenterben múlattuk az időt (én nagyon utáltam) írogattam a leveleket és telefonálgattam ide-oda, hogy Montessori ovit keressek, de mindenhol hosszú várólista végére kerültünk. A gond főleg Bogival volt, aki akkor már négy és fél éves volt, az itteni mérce szerint már lassan iskolás korú. Igaz, hogy a Montessori óvodába 6 éves korig járnak, de mivel otthon nem volt montessoris, nem olyan nagyon lelkesedtek érte, hogy felvegyék. Aztán egy napon meguntam az elutasító leveleket és szépen felöltöztettem a gyerekeket és elmentünk a egyik Montessoriba és mondtam, hogy ímhol vannak ezek a gyerekek, nekik keresek óvodát. Kicsit hümmögtek, aztán lett hely. Először ugyan csak hétfő-keddre volt teljes nap, de szerda-csütörtökre volt hely délutánra. Pénteken meg Mami-napot tartottunk: ez abból állt, hogy sutba dobtam az összes házimunkát, az álláspályázatokat és hasonló izgalmas dolgokat és elmentünk biciklizni, a játszótérre, vagy egyszerűen csak otthon játszottunk vidáman. Nemsokára lett hely egész hétre.
Az óvoda árak nem voltak alacsonyak, mi az első oviban $50-t fizettünk egy teljes napra gyerekenként, nyilván van olcsóbb és drágább is, a Montessori nem olcsó. Aztán jött a kellemes meglepetés. Itt az állam kifizet gyerekenként 20 óvodai órát. Mi úgy számoltuk, hogy ez ránk nem lesz érvényes (akkor még ennél jóval többe került volna), mert nem vagyunk állampolgárok, akkor még csak WP-nk volt, de aztán kiderült, hogy mivel Zsotti ugyanúgy adót fizet, mint bárki más, ez ránk is vonatkozik. Így előállt az a helyzet, hogy kevesebbet fizettünk a magán-oviért, mint otthon :)
Aztán elérkezett a nap, amikor Bogi lányom márciusban öt éves lett, na onnantól viszont már nem jár az állami rásegítés. A költségek igencsak megugrottak, de mivel az ovi szuper volt, a gyerekek nyelvtudás pedig ugrásszerűen fejlődött, úgy döntöttünk, hogy akkor valami máson spórolunk és kifizetjük. A terv az volt, hogy majd Montessori iskolába megy az ovi után: de jött a hír, hogy sajnos nem vették fel, be kellett volna íratni úgy 3 éves kora körül, hogy legyen hely. Novemberig maradt az oviban: addig nekiláttam iskolát keresni. Aztán volt nagy búcsú circle, sütemény osztás és következő héttől már iskolás nagylány volt. De az iskolakeresés már egy következő történet lesz.
Új-Zélandon nincs állami óvoda, csak magánovik vannak. És persze a jobbak hamar megtelnek. Viszont nem csak óvodák vannak és óvodából is van nagyon-nagyon sokféle. Még a szervezeti és működési mód is nagyon változatos: vannak teljesen magánkézben levő ovik, vannak alapítványi óvodák, különböző vallási felekezetek által üzemeltetett intézmények, vagy akár önkéntes szervezetek. Ezeknek egy része kap valamilyen állami támogatást, de ez a támogatás nem automatikus, nem jár minden ovinak alapból. A támogatás mértékét az Oktatási Minisztérium határozza meg: az akkreditált ovik kapnak ilyet, a többi nem. Az akkreditációnál figyelembe veszik, hogy mekkora az óvoda mérete, hány gyerekre mennyi óvónő jut, milyen az oktatási rendszere. Ezeket aztán persze rendszeresen ellenőrzik is és ha nem felel meg a követelményeknek, akkor egyszerűen megvonják a támogatást. Ez az egész támogatási rendszer annyiban érdekes a mezei anyukának (és apukáknak), hogy ennek megfelelően az óvodai árak is igen nagy változatosságot mutatnak, csakúgy, mint a színvonal. Merthogy itt fizetni kell érte. Nem olyan rejtett módon, hogy hozz mosóport, meg fizess be mosodai költséget, hanem a szolgáltatásnak ára van. Ha nem tandíjat fizetsz, akkor adományt.
Az első tipus az ú.n. Kindergarten: ezek az intézmények 3 és 5 éves kor között vehetők igénybe. A jobbaknál hosszú-hosszú várólista van, két éves korban lehet feliratkozni a várólistára és akkor ha van szabad hely, szólnak. Ezeknek a nagy része nem egész napos, vagy nem egész héten az. Van az ú.n Morning Session és az Afternoon Session. A Kindergartenek általában öt Monrning Sessiont és három Afternoon Sessiont vállalnak. A nyitvatartás: 8:45- 11:45 és 12:45-15:30. A foglalkozások általában játékot jelentenek, illetve játékos foglalkozásokat. A szülőktől elvárják, hogy besegítsenek: mind egy kis munkával, mint adományokkal. Szóval itt nincs hivatalos tandíj, de megmondják, hogy mennyi adományt kell adni szemeszterenként. Mivel engem ez az oktatási forma nem igazán érdekelt, mert véleményem szerint ez inkább szól a gyerekek biztonságos megőrzéséről, mint valamilyen szisztematikus tanulásról, sok tapasztalatom a Kindergartenekkel nincs.
A következő lehetőség a Playcentre.Ezeket az ovi szerűségeket maguk a lelkes anyukák vezetik, olyan óvoda, ahol a gyerekek és a szülők is ott vannak. Na jó, leginkább az anyukák. Minden Playcentre kidolgozza a saját tanulási programját, foglalkozásait. Általában egytől-tiz foglalkozást tartanak hetente és a gyerek maximum öt ilyenen vehet részt. A díjakat is az anyukák egy csoportja (akik olyan vezető szerűségek) határozzák meg. Ezzel van némi tapasztalatom, mert első lépésben egy Playcenterben próbálkoztunk. Nekem nem volt túl nagy könnyebbség, hogy ott kellett lennem, viszont a gyerekeim együtt lehettek más gyerekekkel és reméltem, hogy ez majd segít nekik a nyelvtanulásban. Elég érdekes élmény volt, mert akik vezették a Playcentert olyan kis amatőr pszichológusok voltak, azzal a fontoskodó stílussal, hogy ők aztán értenek a gyerekekhez, mert már olvastak vagy két fejlődéslélektan könyvet. Emellett persze tréningeket is tartanak gyereknevelésből. Amúgy kedvesek voltak, csak egy kicsit furcsa volt. Aztán ennek hamar vége szakadt, mert mondták, hogy ha itt akarunk maradni, akkor bizony nekem is el kell kezdenem a tréningeket :) és mivel én mondtam, hogy munkát keresek és aztán egy állandó ovit, ahol nekem nem kell ott lenni, elköszöntek tőlünk. Oda olyanok járnak, akiknek az anyukája nem dolgozik és nem is akar. Hát én nem ilyen vagyok.
A Játszó-csoportokat a különböző közösségi szervezetek (pl. helyi Közösségi Ház stb.) alakítják, de nem igazán jelent gyerekmegőrzést, merthogy legalább az egyik szülőnek ott kell lennie. Van, ahol adocc céllal alakul, pl. festő csoport, vagy barkács csoport, de sok spéci csoport van a bevándorló kisebbségeknek, van pl. magyar néptánc csoport is Aucklanben. Ennek a díja csoportonként változó: van ahol mondjuk egy indiai anyuka ingyen tanitja az indiai gyerekeket a tradicionális táncokra vagy egy lelkes apuka ingyen barkácsol sok gyerekkel. Általában ezek a helyi Közösségi Házba szerveződnek.
A "Home-based-care" nagyjából a csoportos baby-sitterkedést jelenti, ahol egy gyakorlott óvónő vagy lelkes sokgyermekes anyuka otthonra szervez egy maroknyi gyereket és azokra vigyáz, játszik velük, elviszi őket a játszótérre és ezzel még némi pénzt is keres. A díjat a piac szabja meg, aki nagyon jó, az sokat keres, aki nem annyira, az kevesebbet. Itt általában óradíjban szokás számolni. Viszont nagyon rugalmas az időpont, akár hétvége vagy este is lehet. Ugyanigy vannak "Nannie"-k, ami a "magyar" babay-sitternek felel meg és a gyerek egyedül vagy a testvérével van. A Nannie-k akár házhoz is mennek és azért az elvárás, hogy legalább valami alap képzettsége legyen az illetőnek.
Léteznek még egyéb spéci ovik, gyerekmegőrzők is, de az összeset most nem ecsetelném, akinek ilyen kell, az úgyis megkeresi.
És végül vannak a Pre-School-ok, ami a tulajdonképpeni óvoda: itt a játék mellett már valamilyen képzés is folyik. Hogy pontosan hogyan az attól függ, hogy mire szakosodtak: ilyen pl. a Montessori vagy a Steiner óvoda. Na én pont ilyet kerestem. De miért pont Montessori-t?
A Montessori módszer egy gyermekközpontú, alternativ oktatási módszer, aminek az alapja a Dr. Maria Montessori által kialakított fejlődés-elmélet. Maga Maria Montessori, aki szerintem egy zseni volt és amúgy Olaszországban élt és dolgozott az 1900-as évek elején.
Ő arra a nagy felismerésre jutott, hogy ha a gyereket kivesszük az akkor még általánosan használt poroszos iskolai rendszerből, ahol a gyereket büntetéssel és jutaélmazással próbálják rávenni arra, hogy tanuljon és egyszerűen kedvesen és szeretettel hagyjuk nekik, hogy felfedezzék a világot, akkor a gyerek a tanulást élvezni fogja és nem kell sem jutalmazni, sem bünteti, maga a tanulás lesz jutalom értékű. Ehhez alapvetően két dolog kell: egy tanár, aki nem Istenként és felsőbb hatalomként van jelen, hanem segítőként és olyan környezet, ahol a hagyományos játékok helyett fejlesztő játékok vannak.
A módszer lényege, hogy a gyerek önindította viselkedését és azt a tényt használja ki, hogy minden gyerek azon dolgozik, hogy megértse azt, hogyan működik a világ körülötte, szóval nem a gyereket kell csesztetni, hogy tanuljon már, hanem a környezetet kell úgy kialakítani, hogy a gyerek fejlődési szintjének és tanulási stílusának megfelelő legyen.
Például a Montessori oviban a puzzle játékok mondjuk térképeket ábrázolnak, vagy a naprendszert és a kiszínező játékban a gyerekek zászlókat színeznek ki, csak előtte egy könyvben megnézik, hogy milyenre kell színezni és utána odaírják melyik ország zászlójáról van szó. Zalán öt évesen kapásból felismeri az angol, a dél-afrikai, a francia, az olasz és a koreai zászlót. Meg még sok másikat is. Összerakja Új-Zéland térképét és elmagyarázza hozzá, hogy melyik öbölnek mi a neve, melyik az északi és a déli sziget.
A Montessori módszer nagyon nagy hangsúlyt helyezz arra is, hogy a gyerek megtanulja a környezettudatos viselkedést. Például a szelektív hulladékgyűjtés itt természetes, de a gyerekek csirkéket és nyulat gondoztak vagy zöldségeskertet ültettek, gyomláltak és gondoztak.
A társas készségek fejlesztésével is sokat foglalkoznak. Én nagyon szerettem a "circle"-t, amikor a gyerekek körbe ültek és mondjuk egy három éves gyerek korrekt prezentációt tartott (képekkel, meg minden) a kedvenc könyvéről vagy arról, hogy milyen élményei voltak az állatkertben.
Volt "Birthday Circle", ahol a szülinapos kiült középre és a többiek, az oviban készített ajándékokkal lepték meg és közben mindenki mondott néhány kedves szót.
Na de ne szaladjuk előre....
Ott jártam, hogy miközben a Playcenterben múlattuk az időt (én nagyon utáltam) írogattam a leveleket és telefonálgattam ide-oda, hogy Montessori ovit keressek, de mindenhol hosszú várólista végére kerültünk. A gond főleg Bogival volt, aki akkor már négy és fél éves volt, az itteni mérce szerint már lassan iskolás korú. Igaz, hogy a Montessori óvodába 6 éves korig járnak, de mivel otthon nem volt montessoris, nem olyan nagyon lelkesedtek érte, hogy felvegyék. Aztán egy napon meguntam az elutasító leveleket és szépen felöltöztettem a gyerekeket és elmentünk a egyik Montessoriba és mondtam, hogy ímhol vannak ezek a gyerekek, nekik keresek óvodát. Kicsit hümmögtek, aztán lett hely. Először ugyan csak hétfő-keddre volt teljes nap, de szerda-csütörtökre volt hely délutánra. Pénteken meg Mami-napot tartottunk: ez abból állt, hogy sutba dobtam az összes házimunkát, az álláspályázatokat és hasonló izgalmas dolgokat és elmentünk biciklizni, a játszótérre, vagy egyszerűen csak otthon játszottunk vidáman. Nemsokára lett hely egész hétre.
Az óvoda árak nem voltak alacsonyak, mi az első oviban $50-t fizettünk egy teljes napra gyerekenként, nyilván van olcsóbb és drágább is, a Montessori nem olcsó. Aztán jött a kellemes meglepetés. Itt az állam kifizet gyerekenként 20 óvodai órát. Mi úgy számoltuk, hogy ez ránk nem lesz érvényes (akkor még ennél jóval többe került volna), mert nem vagyunk állampolgárok, akkor még csak WP-nk volt, de aztán kiderült, hogy mivel Zsotti ugyanúgy adót fizet, mint bárki más, ez ránk is vonatkozik. Így előállt az a helyzet, hogy kevesebbet fizettünk a magán-oviért, mint otthon :)
Aztán elérkezett a nap, amikor Bogi lányom márciusban öt éves lett, na onnantól viszont már nem jár az állami rásegítés. A költségek igencsak megugrottak, de mivel az ovi szuper volt, a gyerekek nyelvtudás pedig ugrásszerűen fejlődött, úgy döntöttünk, hogy akkor valami máson spórolunk és kifizetjük. A terv az volt, hogy majd Montessori iskolába megy az ovi után: de jött a hír, hogy sajnos nem vették fel, be kellett volna íratni úgy 3 éves kora körül, hogy legyen hely. Novemberig maradt az oviban: addig nekiláttam iskolát keresni. Aztán volt nagy búcsú circle, sütemény osztás és következő héttől már iskolás nagylány volt. De az iskolakeresés már egy következő történet lesz.
|
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
