A Mahurangi öböl gyönyörű szép hely. Tőlünk kb. 40 kilométer északra, már erősen túl Auckland külső övezetén is.
Sok hektáros farmokat lehet látni az eléggé dimbes-dombos tájon, errefelé a tengerpart is nagyon tagolt, rengeteg öböllel, kis szigetekkel és nagy mangrovés parti dágvánnyal. Az itteni farmokon nem nagy kunszt olyan helyre építeni a házat, ahonnan megragadóan szép kilátás nyílik.
A Pudding sziget az öböltől kb. 1km-re van és csak apálykor megközelíthető, úgy 4 órán keresztül horgászható, attól függően, hogy mekkora vízen vagy hajlandó átgázolni, tehát az idejövetelt mindenképpen érdemes időzíteni/tervezni.
Az öböltől a szigetig nagy lapos vulkanikus eredetű sziklákon lehet eljutni, mezítláb sem gond, de a végén érdemes vigyázni, mert rengeteg az osztriga ház a köveken és az meglepően éles tud lenni...
Itt a tengeri élet elég sűrű. Az apály miatt rengeteg növény és állat (és a maradványaik) kerül elő.
A gyerekek borzasztóan élvezték, hogy a sziklák tömve vannak fura élőlényekkel. A tengeri csillagokból óvodát, majd egyéb csoportos összejöveteleket szerveztek számomra besorolhatatlan állatfajtáknak.
Sajnos mindketten telerakták a gumicsizmájukat vízzel és a pulóverük is majdnem könyékig vizes lett...
Kapásaink voltak rendesen, talán még valami kis snappert is fogtunk. Itt elég dús növényzet él a tengerben és igencsak erős állagú.
Szóval a bevágások után eléggé szenvedés volt kirángatni a szereléket.
Néhány óra eredménytelen horgászat után egyszer csak Anikó riasztott, hogy: Ott, OTT VALAMI! A távolban baljós háromszög tűnt fel, ami egy alföldi Magyar számára esetleg a cápa című film emlékeit idézhette.
Majd feltűnt még kettő és egyértelműen felénk tartottak. Először még riadtan körül is néztünk, hogy biztosan szárazon vagyunk-e.
Az egyértelműen látszott hogy a felénk haladó lények keservesen nagyok.
Szerencsére egy hangos fújás tudatta, hogy azok ott nagyon nem halak. Közelebb érve a testüket is megmutatták. Valami elképesztő látvány tárult elénk. A delfinek legnagyobbika a kardszárnyú delfin (http://hu.wikipedia.org/wiki/Kardsz%C3%A1rny%C3%BA_delfin) a 8 tonnát és 9 métert is elérheti.
Olyan 15 méterre úsztak el előttünk. Komótosan, itt teljesen védettek és ezt ők is tudják. Még el sem mentek, amikor egy 4 fős csapat jelent meg, majd legvégül újabb 3. Noszogattam Gyuribát, hogy dobjon eléjük, de valszeg a leparkolt autót is be tudták volna húzni. Nem volt jó vicc. Tényleg csodaszép lények. Lassan úsztak, úgyhogy sikerült jó sok képet csinálnunk...
Meglepő módon a bemutató után néhány kicsi cápa (itt van jó néhány apró, kagylóevő fajta is) jelent meg a víz szélén. Gondolom, hogy örültek, hogy túlélték a találkozást.
Sajnos a dagály elkezdte elnyelni a sziklákat, úgyhogy hamar indulnunk kellett.
A parkolóban levettük a vizes lábbeliket és ettünk egy kis kekszet a nagy ijedelemre,
amiből persze a kacsák is kaptak kóstolót.
Még a kiwi kollégákat is meglepte a történet (persze a képekkel hiteles volt a dolog), a csónakos horgászokat annyira nem, de volt aki már kétszer is volt fizetett hajóúton delfint, bálnát-t sasolni, de ennyit egyszerre még ő sem látott.
Nuklear chicken - mond-e ez bárkinek bármit?
Eddig nekem sem, de horgászattal kapcsolatos dolog és remélem hamarosan lesz mit írnom róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése